Észrevételeink
  • : Function ereg() is deprecated in /web/kreatorweb/elvaltapak.hu/sites/all/modules/paging/paging.module on line 106.
  • : preg_replace(): The /e modifier is deprecated, use preg_replace_callback instead in /web/kreatorweb/elvaltapak.hu/includes/unicode.inc on line 311.
  • : preg_replace(): The /e modifier is deprecated, use preg_replace_callback instead in /web/kreatorweb/elvaltapak.hu/includes/unicode.inc on line 311.

Észrevételeink

Tisztelt Érdeklődők!

Az alábbiakban közzé tesszük a CSJK tervezettel kapcsolatos észrevételeinket, várjuk a hozzászólásokat!

Tisztelt Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium!

Az IRM honlapján közzétett Ptk. tervezettel kapcsolatban előzetesen rövid észrevételt teszünk- a tervezet sorrendjében- tekintettel arra, hogy a részletes észrevételek előterjesztésére több idő szükséges,amit 2007.dec.31-ig tudunk előterjeszteni, tekintettel arra, hogy az előkészítés is évtizedekig tartott és a joganyag rendkívül terjedelmes az állampolgárok, a szervezetek, gazdálkodó szervek, cégek stb. tevékenységét hosszú távon befolyásolja:

1. Nem derül ki a tervezetből,hogy a Jogalkotásról szóló 1997.évi XI.tv.44-45.§-a alapján készült-e hatásvizsgálat a Ptk. tervezettel érintett jogterületeken?

2. Egyértelműen kellene szabályozni,hogy mi történik az alkotmányos és európai uniós alapjogok megsértése esetében. Egyébként az Alkotmányban az ateista felfogással szemben nem a XII. fejezetben kellene egyebek mellett az államot alkotó polgárok alapvető jogaival és kötelességeivel foglalkozni, hanem az első fejezetben,míg az állam szerveire vonatkozó rendelkezéseknek ezt követően kellene szerepelnie.

3. Korábbi Ptk.-ban ill. Pp. -ben szabályozott lehetőség volt,hogy ha az állampolgár jogvitája egyetlen szervezethez,hatósághoz sem tartozik,akkor jogai érvényesítése érdekében a polgári bíróság előtt pert indíthat. / Nyilván az más kérdés, hogy az ún. bagatel perek korlátozásának más formát kellene találni./Jelezzük a Ptk. és a Polgári perrendtartás felülvizsgálatának párhuzamosan kellene történnie./ Utalunk itt olyan egyszerű dolgokra ami az állampolgárok számára megalázó helyzeteket idéz elő, s az elmúlt 25 évben nem lett megoldva: a tárgyalások szó szerinti jegyzőkönyvezése, ami alapvető jog kellene hogy legyen,pl. a peres feleknek ne a bíróval kelljen vitáznia mi kerüljön a jegyzőkönyvbe -így hogyan biztosítható a bíró „pártatlansága"-, mindent duplán mondanak el, egyszer a peres fél, egyszer a bíró, pl. bontóperekben, hogy a sok bíróságon a peres feleknek középen kell állniuk, ülniük jogi képviselőiktől elszakítva, mint a büntető perekben-bár ott sem indokolt, pl. a bíróságok nem közlik a peres felekkel a következő tárgyalások tervezett hosszát,bár ezt nyilván tartják,csak a büntető ügyekben tüntetik fel a megidézendő tanúkat,a polgári perek idézésein nem, már a bíróságok is forma nyomtatványokat használnak,de nem húzzák ki a nem az adott ügyre vonatkozó részeket stb.

A jogbiztonság elvével nem összeegyeztethető, hogy a bírósági ítéleteket így gyakran a II. fokú bírósági ítéleteket,végzéseket nem egyidejűleg közlik a felekkel, elfogadhatatlan,hogy gyakran a munkáltató előbb kapja meg az ítéletet mint az érintett/az más kérdés,hogy az ítélet munkáltatói közlése a jogkövető állampolgár alapvető személyiségi jogait sérti, különösen a letiltás alkalmazása./ A jogegyenlőség elvét sérti továbbá, hogy tartásdíj felemelése iránti ítélet előzetesen végrehajtandó, míg a leszállítási ítélet nem!? Kérdés,hogy kapcsolattartás szabályozásra vonatkozó ítélet miért nem minősül előzetesen végrehajtandónak-amikor gyakran fél évvel később kerül sor a II. fokú tárgyalásra. Az egyik szülő/és az I. fokú bíróság/ túlhatalmát jelenti az, hogy amíg a bíróság kimondja az ítélete előzetes végrehajthatóságát, addig az adós/kötelezett/ nem kérheti ennek felfüggesztését - mondván nem történt még végrehajtás - u.a. a jogosult ezt követően bármikor megindíthatja a végrehajtást,amiről az adós már csak a végrehajtási cselekmény során értesül, gyakran jogosulatlan előnyhöz jutva ezzel-ma már nem ritkaság pl. 1 millió Ft-ot meghaladó gyermektartásdíj hátralék megállapítása, ami az adóst és esetleg új családját lehetetlen helyzetbe hozza /!/

Nyilvánvalóan ez is bíróságok szervezeti megerősítését is igényelné,több jogi segítő, asszisztens stb. kellene a bíróságokra.. Jobban össze kellene kapcsolni a bírósági ítéletek és annak végrehajtási folyamatát,újragondolva az államhatalmi ágak elválasztásának elvét,természetesen át kellene gondolni a bírói függetlenség elvének betartása mellett a nyilvánvalóan jogsértő magatartás következményeit stb./ A CSJK egyébként számos jogterületet érint melyek helyzete szintén tisztázatlan./

4. Álláspontunk szerint tarthatatlan az a koncepcionális szemlélet,hogy nem a polgárok többségének jogviszonyai rendezésére koncentrál, nem általánosságban foglalkozik a hátrányos helyzetűekkel, hanem kiemel aktuálpolitikai szempontok szerint egyes kisebbségeket /pl. mozgássérültek, mentálisan sérültek,míg a más számos hátrányos helyzetűvel pl látás és hallás sérültekkel stb. nem foglalkozik. Természetesen nem azt kifogásoljuk,hogy ezen rétegek nyilvánvalóan kedvezőtlen helyzetével ne kellene törődni,akár hatékonyabban is./

5. Nem érthető, hogy tervezet miért tartózkodik korábbi közismert fogalmak alkalmazásától pl. fájdalomdíj?

6. A személyhez fűződő jogok megsértésének úgy gondoljuk még mindig nincs meg a kellő súlyú következménye,azaz a jogsértő nagyon gondolja meg,amikor mások életét tönkre teszi személyiségi jogsértésekkel, mert igen súlyos szankcióval kell számolnia./utalok itt az angolszász országok -különösen az USA bíróságai által kiszabott -sokszor irreálisan túlzónak tűnő többmilliós kártérítési ítéleteire!/ Senkinek sincs joga mások jogléte érdekét sérteni.

7. A koncepció nem tér ki a személyiségi jogsértések körében a valós tények a hamis színben való feltüntetésének jogkövetkezményeire!

8. Az alapítványrendelés visszavonhatatlansága súlyosan sérti az önzetlen alapító jogait, ha úgy látja nem valósult meg a kívánt cél intézkedhessen, azaz ne más gazdálkodjon az alapító pénzével.

9. A Családjogi könyvvel/CSJK/ kapcsolatban megjegyezzük az túlzottan a jelenlegi hibás,alapvető emberi-szülői- jogokat nem kellően biztosító gyakorlatra épül,nem valósítja meg a felek jogegyenlőségét, tervezet nem tisztázza a család fogalmát, nem szünteti meg válás -különélés -után az egyik szülő hatalmát a másik felett / a jelenlegi gyakorlat szerint a feleség túlhatalmát a volt férje felett!/ Kérdés hogy a méltányosság és gyengébbik fél védelme nem ezt az elvet takarj-e a burkolt formában? Tömegével tiltakoznak az apák amiatt is hogy a volt feleség férje után szerzett névviselését nem tilthatják meg jóllehet érdemtelenné vált már pl. a bontóper során tanúsított magatartásával is,nem is beszélve azokról a félreértésekről, ami újraházasodás esetén az azonos nevű feleségeknél bekövetkezik..

10. Az Alkotmány 15.§-a szerint „ A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét." A tervezet nem védi a házasság és a család intézményét, ami társadalom alappillére,csak aktuálpolitikának engedve az élettársi viszonnyal foglalkozik, ami nem lehet egyenlő ezzel.
/ A tervezet nyugat európai példára hivatkozik az élettársi kapcsolatok elszaporodásával összefüggésben, azt a hamis illúziót keltve honpolgárokban, hogy rövid időn belül elérhető az az életszínvonal ill. gazdagság, amit ott is évszázadok alatt halmoztak fel. Egyes természettudósok szerint a jelenleg ismert természeti kincsek készletei nem alkalmasak arra, hogy további 100 milliók arra az életszínvonalra jussanak és olyan individualista életmódot folytassanak, mint egyes fejlett országokban,ahol a népesség 65-70 %-a egyedül él. Azaz nálunk a megfogalmazott céloknak annak kellene lenni,hogy a családon -házasságon belül a férfi és a nő ill. a nő és a férfi összefogva, egymást megbecsülve, közösen nevelje gyermekeit. Ezen jogintézmény védelmét a jogalkotásban, de a bírói gyakorlatban is meg kellene teremteni A hatályos Csjt. a nemek harcát erősíti, amikor az egyik félnek egyoldalú hatalmat biztosít a másik sorsa felett,szerintünk a társadalmi konfliktusokat, feszültséget nem itt kellene levezetni.
/ A házastársi és élettársi kapcsolatok jogegyenlősítése azt fogja eredményezni,hogy még lazábbá válnak a családi kapcsolatok,mert az érintettek menekülni próbálnak az egyoldalúan szabályozott kötött családi kapcsolatok alól.

11. Az EU Emberi Jogi Dekrétuma (Római Egyezmény) kimondja,hogy a nőt és férfit egyenlő jogok illetik meg a házasságban és házasság felbontása után is. Ennek ellenére az uniós elvárásokkal harmonizáló véleményekkel szemben a CSJK tervezet elveti közös szülői felügyelet jogintézményét,ami főszabály kellene, hogy legyen, és a bíróságnak meg kell adni azt a jogot, hogy ezt elrendeljék és az állam polgárainak,hogy ezt főszabályként alkalmazzák azaz a szülők gyermekeiket közösen neveljék különélés esetén ,,mert a legtöbb esetben erre mindkét szülő alkalmas és fordított esetben kellene csak kivételesen a gyermekelhelyezésről dönteni pl. ha másik országban, másik városba költöznek a szülők„ ha nem élnek együtt, u.i. nem a gyermeküktől váltak, hanem volt feleségüktől (élettárásuktól) stb. A tervezet ellentétes az ENSZ Gyermekjogi Dekrétumával is, mert a gyermeknek is joga van minkét szülőjéhez és az állam ettől sem a szülőt, sem a gyermeket nem foszthatja meg./ Itt jegyezzük meg, hogy szerintünk a gyermek jogaival ellentétes, hogy lehetővé teszik,hogy csak az egyik szülő éljen reprodukciós jogával, míg a gyermek életéből az apa ki van zárva.!/ Kérdés egyébként tudja-e valaki, hogy az országból hány gyermeket visznek külföldre,mert nagyon sok-egyre több- ilyen jogvitás ügy van, s úgy tűnik a gyámhivatalok viszont nem állnak a helyzet magaslatán !Az apák közül változatlanul sokan kifogásolják,hogy még mindig létezik az ún. bírósági panasznap, -jóllehet egyre szélesebb jogköröket kap az ún."nép ügyvédje" hálózat-, amikor a feleség keresetét a bíróság fogalmazza,meg, kérdés hogyan biztosítja később u. e. a bíróság felek jogegyenlőségét?

12. Szerintünk a nők politikai életben ill. egyes döntési helyzetekben tapasztalható kétségtelen még fellelhető mellőzöttségét nem lehet kompenzálni azzal,hogy a családi kapcsolatokban viszont túlhatalmat adnak nekik (l. gyt. letiltás mérlegelés nélkül, a közös lakás átadása az anyának stb.)

13. A jelenlegi bontóperi- gyermekelhelyezési ügyek ismeretében teljesen téves az az elképzelés, hogy a közjegyzők mintegy kis bíróságok foglalkozzanak a házasságok élettársi kapcsolatok felbontásával. A bíróságokon kialakult már évszázadok óta a gyakorlat -ami néha vitatható is-de nem más jogintézményt kellene kitalálni,hanem olyan jogszabályi környezetet teremteni, ami biztosítja felek jogegyenlőségét. A közjegyzőnek legfeljebb ott lehet szerepe, ha a kapcsolatból nincs gyermek vagy a feleknek nincs vagyona .A peres gyakorlat u.i. azt bizonyítja,hogy az elhamarkodott, felszínes egyezségek után a felek újból a bíróságon kötnek ki, csak közöttük már sokkal súlyosabbak a konfliktusok. A családon belüli erőszakos cselekmények kiváltó okai közé tartozik az is, hogy ez a jogintézmény ennyire rendezetlen,teret enged az önkényes magatartásnak. Messzemenően ellenezzük a kötelező meditáció intézményét, mert ez alapvető emberi jogokat sért,nem minden helyzet alkalmas erre pl. gyakran van olyan helyzet, amikor azonnali intézményi beavatkozás szükséges.

14. Idejét múlt- és az Alkotmány magántulajdon védelmével kapcsolatos elveivel ellentétes- a házassági /élettársi / vagyonközösség intézmény és a legtöbb civilizált államban nincs is ilyen. Szerintünk ebből is következik,hogy a házassági vagyonjogi rész még mindig nem eléggé kidolgozott,annak ellenére hogy a szülök egymás közötti és gyermekeivel való viszonnyal sem foglakozik elég részletesen, nem foglalkozik a vagyon hasznának sorsával, indokolatlanul közös vagyon részévé próbálja tenni a különvagyon hasznát is, a vállalkozói,társas vállalkozói vagyon hasznával - veszteségeinek kezelésével sem foglalkozik eléggé tervezet,nem törődik azzal,hogy szükség lenne esetlegesen a vagyon zárlatára, ha a házas felek, élettársak stb. egymástól lopkodják a vagyont!? Az ingóságok körében a különvagyon indokolatlanul az eddigi 15 éve helyett 5 év alatt közös vagyonná válna. Álláspontunk szerint az alkotmányos alapelvekkel az férne össze hogy csak az lenne közös vagyon amit a felek minősített szerződésben ide utalnak. Itt sem indokolt a közjegyzői kényszer alkalmazása inkább a B változat, pl. ügyvédi ellenjegyzés és alternatív közokirati forma. Semmi nem indokolja,hogy a háztartásban végzett munkát a jogalkotó a betanított munkánál többre értékelje. Tarthatatlan, hogy bárkit a lakásából azonnali kártalanítás nélkül ki lehessen rakni. (l. alkotmány), ezért is van ma közel 100.000 hajléktalan apa.

15. A tervezet nem foglalkozik az élettársak, alkalmi partnerek származási pereivel, azaz apai /származási / jogaival, a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat nem foszthatja meg őket ettől a joguktól,Egyénként is érthetetlen miért van háttérbe szorítva vér szerinti szülő a nevelő /mostoha/szülőhöz képest. Nincs magyarázat arra, hogy miért maradt meg a vér szerinti /genetikai /apa hátrányos, másodlagos szerepe?

16. Nem szünteti meg a tervezet azt a kuszaságot és késlekedést, ami a kapcsolattartások szabályozásában és az erre vonatkozó jogszabályok alkalmazásában megmutatkozik,nincs helye annak,hogy a CSJK mellett újabb és újabb végrehajtási rendeletek lerontsák a törvényi kapcsolattartási kötelezettséget, mert ez óriási társadalmi feszültségeket indikál / ld. erőszakos cselekmények/, a nagyon gyakori szabályozatlanság miatti rendszeres szülők közötti konfliktus./ alkotmányos és jogalkotási alapelv,hogy az alapvető jogokat törvénynek kellene szabályozni, ezen a területen mégis alapjogokat vonnak el a végrehajtási rendeltek/ A jogegyenlőség elvét sérti pl. az is hogy a végrehajtási rendelet előírja a kötelezettnek /apának/ kell a gyermekért elmenni saját költségén a kapcsolattartásra,amikor jövedelmének 40-50 %-a le van tiltva, mert a hétvégi kapcsolattartás gyakran a távol élő szülők között a havi 20-30.000 Ft-os kiadást is eléri. Nem is beszélve arról, hogy a diákok utazási kedvezményénél nem veszik figyelembe az apához való utazást! Sajnos általános tapasztalat,hogy a gyámhivatalok nem képesek a kapcsolattartásokra vonatkozó bírói ítéletek gyors hatékony végrehajtására /sokszor külföldön könnyebb az ítéleteket végrehajtani,mint itthon/, annak ellenére, hogy a gyermeknevelésben kieső időt nem lehet bepótolni!, A gyámhivatalok kapcsolattartás szabályozási - felülvizsgálati jogkörüket meg kellene szüntetni, a végrehajtást a bíróságok kezébe kellene adni,azzal,hogy a gyh,. közreműködő lenne, érdemi szabályozási jogkör nélkül./itt is bírósági végrehajtási lapot kellene kibocsátani/.

Tarthatatlan az, hogy több éves bírósági pereskedés után a gyámhivatal különböző ürügyekkel újravizsgálja kapcsolattartásra való jogosultságot,nem gondoskodik az ítélet végrehajtásáról,itt az esetleges bizonyítási terhet is meg kellene fordítani, mint pl. a gyermektartásnál,hogy a kötelezett szülőnek kellene bizonyítani miért nem teljesített a bírósági ítéletet a kapcsolattartás vonatkozásában, nem fordítva, hogy a jogosult kell, hogy tanúkat vonultasson fel a kapcsolattartások elmaradásának bizonyítására!?

A jogosult szülő életét teljesen szétzilálja,hogy nincs semmiféle jog következménye annak, ha kötelezett a kapcsolattartásokat kénye -kedve szerint ide -oda módosítgatja. Az ítéletek érvényesülést erősen lerontja és a jogegyenlőség elvét sérti az a szabály, hogy a kapcsolattartási ítéletek, végzések nem automatikusan végrehajtandók, hanem előzetesen figyelmeztetni kell a kötelezettet a szankciókra, (?) Ezt nem a gyámhivatalnak kellene megtennie,hanem a bírósági ítéletnek kellene tartalmaznia,ha a jogalkotó a jogszabályi rendelkezés mellett olyan fontosnak tartja a külön -előzetes- figyelmeztetést. Az ezzel ellentétes jelenlegi gyakorlat és az ezen nem változtató tervezet szembe megy az Emberi Jogok Bírósága azon ítélkezési gyakorlatával, amikor felhívták a részes államok figyelmét arra /~országot kötelezték is/,hogy nemcsak meg kell alkotni a szükséges jogszabályokat, hanem legalább ilyen hatékony intézkedéseket kell tenni a végrehajtás érdekében .

Néhány éve az akkori Szociális és Családügyi Minisztérium részéről országos felmérés készült a kapcsolattartási ügyek elhúzódásáról,az eredmény lesújtó volt a minisztérium is megállapította, hogy ezek az ügyek indokolatlanul, sokszor hónapokig elhúzódnak, de sajnos eddig nem történt érdemi előrelépés az ügyintézés gyorsítása érdekében. Rendezetlen az apák és gyermekeik külföldre utazása-míg az anyák évente becsléseink szerint több ezer gyermeket visznek véglegesen külföldre-addig egy apa horvátországi nyaralásra sem viheti a gyermekét a másik szülő engedélye nélkül,amit bármikor visszavonhat. Számos probléma forrása végrehajtásban, hogy egyes rutinos anyák úgy igyekeznek -eredménnyel megakadályozni a kapcsolattartást, hogy rendszeresen váltogatják lakcímüket, vagy gyermeket másik településre jelentik be, mint ahol ténylegesen tartózkodnak.

17. A gyámhivatalok és gyámhatóságok közötti párhuzamosságokat meg kellene szüntetni azaz össze kellene őket vonni,mert nagyon gyakran egymásra mutogatnak az érdemi intézkedések helyett,közben pedig „elvész" a gyermek/és az Ő érdeke/. Általános tapasztalat,hogy családsegítő központok,gyermekjóléti szolgálatok, mint mamut-intézmények sokszor egyoldalúan beavatkoznak/ kellő felelősség nélkül / a családok életébe, amikor nem kellene, gyakran egyoldalúan az anyákat támogatják, ezt sok apa kifogásolja,növelni kellene döntéseikért a felelősséget,rendezetlen az elfogultságuk esetén az eljárás. A kapcsolattartások akadályozása esetén érdemi segítő szerepüket kellene szabályozni,ne „csak a helyiséget" biztosítsák a gyermekátadásnál hétfőtől -péntekig,amikor a gyermekátadások általában hétvégén vannak. A vonatkozó gyermekjogi egyezmények ellenére a tervezet nem foglalkozik a nagycsaládi kapcsolatokkal pl. a testvérek kapcsolattartási jogával és szülők testvérének kapcsolattartási jogaival.

18. A gyermektartásdíj megállapítására és fizetésére vonatkozó több mint 50 éves alapelveket szabályokat felül kellene vizsgálni. A jelenlegi gyermektartás burkolt asszonytartást is magába foglal, a mostani jövedelmi vagyoni viszonyok között a nők tömeges munkában állása a férfiakéhoz közeli vagy azt meghaladó jövedelme nem indokolja ennek fenntartását. Ha egyáltalán szükséges tartásdíj megállapítása/pl. külön településen élő szülők esetében/ az gyermekenként pl . a jövedelem 10 %-ánál ne legyen több .de több gyermek esetében se haladja meg lehetőleg a jövedelem 30 %-át. és egyébként sem indokolt s a kötelezettre nézve aránytalanul méltánytalan minden jövedelemre kiterjedően,%-os mértékben meghatározni a tartásdíjat, mert ez esélyt sem ad a kötelezett talpra állására, s egyébként együttélés esetén sem jutna több általában a gyermekekre a jövedelem 30 %-ánál, hanem ezt fix összegben kellene megállapítani,ma már nincs olyan infláció, ami a %-os marasztalást indokolná. Más uniós országokban ismeretlen gyakorlat, hogy a tartásdíj fizetés révén másodrangú állampolgári sorba taszítsák a férfiak százezreit. Meg kell szüntetni az előzetes jövedelemletiltást, ha valaki önként fizet,mert így még egy mosógépet sem vehet magának, nemhogy egy lakást. Ezzel az intézkedéssel az állam újratermeli a hajléktalanokat.

Itt is megemlítjük,hogy rendezetlen a két külön háztartásban élő anya perbeli jogállása, ha csak egyik indított tartásdíj pert, nem elfogadható,hogy pl. az apával együtt élő gyermeket megillető kedvezményeket beszámítják a különélő gyermeknek járó tartásdíjba is. A nagykorú gyermek és a fizető szülő jogait sérti, hogy a tartásdíjat nem a jogosult szavazóképes,cselekvőképes „gyermek" kapja, hanem az anyja. A gyermektartásdíjat egyébként elkülönített számlán kellene tartani és a felhasználó elszámoltatását lehetővé tenni. Ha az állam fontosnak tartja -helyesen -pl. a gyermeknevelési támogatás elszámoltathatóságát- akkor ezt biztosítani kellene a tartásdíj esetében is, megszüntetve így a gyakran tapasztalható pazarlást a nagyobb összegű tartásdíjaknál és az indokolatlan jövedelem felhalmozást az anya esetében. Érthetetlen a ragaszkodás azon 50-es évekbeli gyermektartásdíj fizetési gyakorlathoz, hogy az apának az egy hónapos nyári szünetben is fizetnie kell a tartásdíjat, amikor a gyermekek végig vele vannak. A tervezet ezekkel a gyakorlati élet által felvetett problémákkal nem foglalkozik. Nincs biztosítva továbbá a méhmagzat érdekeinek védelme pl. tartásdíj megállapítás esetén.

19. Itt említjük meg bár az öröklési jog foglalkozik vele, hogy semmi nem indokolja a túlélő házastárs/tipikusan a feleség/ olyan irányú védelmét kapjon -a gyermekkel szemben-amit a jelenlegi szabályozás, de a tervezet is megerősít, hogy az özvegyi haszonélvezetet indokolatlanul kiterjeszti a házas felek /élettársak / vagyona nagy részére, a gyermekek rovására függetlenül attól,hogy mennyi ideig éltek együtt, jóllehet a túlélő házastárs éppen fenti közös vagyoni vélelemből adódóan (?) egyébként is a vagyon felével rendelkezik!

20. Megemlítjük továbbá,hogy a skandináv példa alapján indokolt lenne a próbaházasság bevezetése mellett az ún. próbaválás megkövetelése is/pl. 3 havi különélés előírásával/ természetesen megfelelő vagyonvédelmi intézkedések alkalmazása mellett.

21. Konkrét normaszöveghez kötődő észrevételek:

3.10. /4/bek.-3.17. törvényesíti a jogsértést?

3.21-22.
Közjegyző általi házasság felbontása csak akkor indokolt ha nincs sem gyermek, sem vagyon,különösen közös lakás.
Az egyezségbe rögzített KÖZÖS SZÜLŐI felügyelet esetén is a gyermeknevelés módját meg kellene határozni, az eddigi peres tapasztalat arra utal,hogy a felületes egyezség későbbi súlyosabb jogviták forrása,a bíróságok visszatérő ügyfeleivé válnak a felek.
A házasság felbontásánál nemcsak a közös gyermek, hanem a szüleik érdekeit is figyelembe kellene venni.

3.26.
További kiegészítési javaslat: A szülőknek a gyermekük érdekében együtt kell működniük akkor is ha már nem élnek együtt. A gyermeket az Őt érintő ügyben érettségének megfelelően meg kell kérdezni.

3.29.
Módosítási javaslat: A Bíróság a férj kérelmére eltilthatja a volt feleséget érdemtelenség esetén is neve bármilyen formában való viselésétől!/nemcsak bűncselekmény esetén!/
3.30. Kiegészítés A házastársi tartás nem lehet hosszabb időtartamú, mint a házasság!A bírósági meghosszabbítása már szinte élethosszig tartó rabszolgamunkát jelenthet.

3.31.
Kiegészítését javasoljuk: érdemtelen továbbá aki... közös gyermekeik érdekeit és személyiségi jogait durván sértő magatartást tanúsít.

3.34.
Házassági vagyonközösség csak akkor álljon fenn,ha közjegyző által közokiratba vagy ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott magánokiratban a felek megegyeztek!
Vagyonközösségi vélelmet sem tartjuk elfogadhatónak,maximum a mindennapi élet szokásos tárgyaira. A házas felek ma már nagyon gyakran külön gazdálkodnak.

3.38.
Tudomásunk szerint az európai és angolszász jogrendszerekben példátlan,hogy a külön vagyon haszna is közös legyen,miért! Az állam milyen jogcímen apasztja a fél magánvagyonát, ez alkotmányellenes.
Az ingóságok esetén mi indokolja 15 év 5 évre csökkentését?

3.42. Itt kellene bevezetni a vagyon zárlatának jogintézményét,hogy megszűnjön a jelenlegi „szabad rablás".Nem biztosított a gyengébb fél érdekeinek védelme!

3.43. A vagyonkezelő fél részéről legalább fél éves tájékoztatási kötelezettséget kellene előírni,ha jelenlegi helyzet nem változik,szankcióval.

3.44. Különvagyonból max. az ésszerű és elvárható költségtérítés előírása indokolt,de ez nem jelentheti a különvagyon felélését.

3.46. l millió Ft-ot meghaladó jogügylet esetén a házastárs hozzájárulását nem lehet vélelmezni. Hiányzik a társas vállalkozásra utalás, nem elég ha csak a GT foglalkozik vele!

3.49. A házassági vagyonközösség megszűnése és megosztása közötti időben súlyos méltánytalansághoz vezet a vagyonközösségi szabályok további alkalmazása,nem beszélve arról, hogy az évekig húzódó vagyoni perekben komoly konfliktusok forrása a vagyon terheinek viselése és azok elszámolatlansága /pl. lakáshitel,adótartozás stb./

3.50. A tervezet csak a közös lakással foglalkozik. Ezek szerint a nem közös lakást, telket,autót üdülőt a házastárs elszámolás nélkül el kótyavetyélheti?

3.156. A közösen gyakorolt szülői felügyeleti jog alanyi jog, ennek különleges esetben való szűk körű korlátozásáról, csak a bíróság és nem a gyámhivatal dönthet.

3.167. Fontos kiegészítés:A bíróság bármelyik fél kérelmére elrendelheti a közös szülői felügyelet alkalmazását./Sőt ennek kellene lennie a főszabálynak, ld. európai és angolszász országok gyakorlatát!/

3:2. § (2) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy saját családjában nevelkedjék.

Ennek csupán jogi akadályai vannak, nevezetesen az alábbi szakaszok:

3:167§ alapintézményi közös szülői felügyelet hiánya

3:170§ (1) „csak egy maradhat", átnevezett gyermekelhelyezés, túlzott állami beavatkozás

3:171§ (1) átnevezett szüneteltetés, „feljogosításnak" beállított jogelvonás, túlzott állami beavatkozás

3:171§ meditáció előírható, de egyenlő pozíciók nélkül

3:217§ gondozó-különélő közti jogi szakadék, saját jogon semmi

3:219§ szükségletek helyett jövedelemmel és nem szükségletekkel arányos, alapjogokat elvonó, nemi alapú gyermektartásdíj

3:219§ gondozó szülő jövedelme viszont csak az övé

● NINCS de facto egyenlőségre való törekvés

● NINCS gyermekvállalók, házasság iránti tisztelet

● NINCS születésszám szempont

3:167. § [A szülői felügyelet közös gyakorlása]

(1) A szülői felügyeletet a szülők közösen gyakorolják, megállapodásuk esetén akkor is, ha már nem élnek együtt.
Kérjük a „megállapodásuk esetén" szöveg helyettesítését „ellenkező megállapodás vagy bírói döntés híján". A megállapodások nem szabad akaratból születnek, hanem nyomás alatt, mivel nem volt és nincs jogi lehetőség a szülők jogegyenlőségére, így a bíróság jelenleg az egyik szülő érdekében elnyomja a másikat úgy, mint 1952-ben. Ha a gyermek hosszabb ideje háborítatlanul egyikük háztartásában nevelkedik, a sokszor csupán az elnyomás sikerére utal. (3:168. § (1)),ez az önkényes magatartás nem legalizálható

3:170. § [A szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése]

(1) A különélő szülők megállapodásának hiányában - kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból - a bíróság dönt arról, hogy a szülői felügyeletet melyik szülő gyakorolja.
Alkotmányosan: „melyik szülők milyen mértékben gyakorolja", különben csak az elavult gyermekelhelyezés átnevezéséről lenne szó.

3:171. § [A különélő szülő feljogosítása egyes szülői felügyeleti jogok gyakorlására]

(1) Ha a bíróság a szülői felügyelet gyakorlására az egyik szülőt jogosítja fel, a gyermekétől különélő szülő - a bíróság eltérő rendelkezésének hiányában - a szülői felügyeleti jogokat a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések kivételével nem gyakorolhatja.

(2) A gyermekétől különélő szülőt a bíróság feljogosíthatja a gyermek gondozásával, nevelésével összefüggő egyes feladatok ellátására [...]

A társadalom feljogosíthatja a bíróságot, hogy az egyik napi szintű gyermek-szülő hozzátartozó vérségi kapcsolatot nyomós indok nélkül felszámolja (jav. 3:170. § ). Ez elkerülhető, hiszen a társadalom megteheti azt is, hogy nem jogosítja fel erre a bíróságot. Nyilvánvaló, hogy az egyik szülővel való érzelmi, szülői kapcsolat elvesztése mind a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődésére, mind a szociális képességek szintjén kedvezőtlen. A bíróság nemi megoszlása /szinte alig van férfi bíró a családjogi ügyszakban, / alkalmassága és terhelhetősége révén sokszor nincs abban a helyzetben, hogy a szülő-gyermek kapcsolat erőssége felett 'igazságosan ' ítélkezzen, ezért nyomós indok nélkül a fenti diszpozíció elfogadhatatlan. Indokolt bevezetni Magyarországon is a vegyes összetételű bíráskodást,esetleg a laikus személyek közreműködésével!

A 3:170. § és 3:171. § jelen formában együtt és külön-külön is alkotmánykerülő. Sérti a család védelmét, hiszen a szülők között felesleges ellenérdeket szít „mint egy rossz anyós", ezáltal sérti a család autonómiáját is, valamint a férfi-női egyenlőséget. Sérti a gyermek két szülőhöz való jogának védelmét, és a háttérben további szabadságjogokat korlátoz von el.

Aki gyermeket vállal, férfi vagy nő, azt minimálisan tiszteljük meg azzal, hogy maga gazdálkodjon a saját szülői ambícióival, azaz a szülők megegyezése után második helyen a szülők döntése szerepeljen. A szülő akarata ellenére történt gyermekelhelyezés családon belüli erőszakhoz mérhető, ill. annak közvetlen okozója.

A tervezetben túl gyakori a „bíróság feljogosít" és a „bíróság dönt" kifejezés, ami hibás szemléletet tükröz. A túlzott állami beavatkozás már eddig is jelentős születésszám csökkenést eredményezett. A valóságban a feljogosítás megvonást jelent, hiszen a szülői felügyeleti jogot nem a bíróság keletkezteti, hanem a genetikai szülői kapcsolat (feltételezve a gyermek nevelésében való személyes közreműködést).

A bíró érezze a felelősségét, amikor emberi kapcsolatok felett,családi vagyonok felett rendelkezik. Ez eddig kb. 1,5 millió állampolgárt /gyermeket,apát anyát/ és kb.350 milliárd feletti vagyoni rendelkezést jelent kb. 250 bíró jogkörében. A „public service" szerepnek, az alkotmánynak és a népességi kihívásoknak csak az felelhet meg, ha a „legkisebb rossz" elvén a törvény a szülők külön költözése esetére a közös szülői felügyeletet teszi alapintézménnyé. A bíróság a gyermek idejének megosztásában indokolt esetben-kivételesen - ilyenkor is eltérhetne az egyenlőségtől (pl. az anyaság védelme a szoptatás végéig), és rögzíthetné a gyermek lakcímét a két szülőnél.

Ugyancsak elfogadhatatlanná teszi a két „egyenlőnek született" szülő közötti jogi szakadék - „különélő szülő gettó" - építését a házasság mai gyakorlata. A magyar jog - alkotmányosan vitatható módon - a „könnyű válás" intézményét védi, nincs vétkesség, a válóok de facto bemondásra értékelendő, a feltárás jelképes (megszégyenítés), az egyoldalú családfelbontás vagy a gyermek első elrejtése nem jár törvényi joghátránnyal, a családjogi hamis tanúzás ellen pedig nincs hivatalból fellépés.

Nemzetközileg elfogadott tény, hogy az egyoldalú gondozó szülő nagyobb sérelmet okozhat a gyermeknek, mint a közös szülői felügyelet, amely jelentősen csökkenti a konfliktusokat, hiszen egyik fél sem válik gyermekvállalási döntésének vagy szülőtársának jobbágyává. A közös szülői felügyelet a gyermek fejlődésére, szocializációra sokkal kedvezőbb, mintha a gyermek egyik napi szintű szülői kapcsolatát az állam 80-90%-ban felszámolná (mint most).

3:179. § [Közvetítői eljárás]

A szülői felügyeletet gyakorló szülő és a gyermekétől különélő szülő közötti megfelelő együttműködés kialakítása, a különélő szülő jogainak biztosítása érdekében a gyámhatóság - kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból - a szülők számára külön törvényben maghatározott közvetítői eljárás igénybevételét rendelheti el.

A közvetítői eljárást csak jogegyenlőség (egyidejű közös szülői felügyelet) fennállása mellett támogatjuk. Egyenlőtlen felek esetén ugyanis eredménytelen, és félő, hogy időhúzásként a gyermek-apa közötti szülői kapcsolatról való leszoktatás állami eszköztárát fogja bővíteni. A gyámhatóság feljogosítása a kötelező közvetítői eljárás elrendelésével megerősíti az eddigi gyámhivatali túlhatalmat a családok életében, ez a múlt csökevénye, NEM ÉRTÜNK VELE EGYET! / l. államhatalmi ágak elválasztásnak elve!/

3:186. § [A kapcsolattartási jog korlátozása és megvonása]

A gyámhatóság, vagy a házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a bíróság a felróható magatartást tanúsító szülő vagy más kapcsolattartásra jogosult személy kapcsolattartási jogát a gyermek érdekében korlátozhatja vagy megvonhatja.

A gyámhivatalok jelenlegi nemi megoszlása mellett /alig alkalmaznak férfiakat/ a 3:186. § „gyermek érdeke" megfogalmazás visszaélésre ad lehetőséget. Az a tapasztalat, hogy ha az női szülő gyűlöletet táplál az férfi szülő iránt, akkor a gyámhivatal a gyermek érdekére hivatkozva ugyancsak férfi/ apa/ ellenessé válik.

3:217. § [A gyermektartás módja]

(1) A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben teljesíti (gyermektartásdíj).

A 3:217. § alkotmánysértő, elavult és sérti, mivel nemi sztereotípiákhoz kötődik és megtiltja a szülők jogegyenlőségét, ami az EU gender equality (munka és családi élet összeegyeztethetősége) előírásokat.

Az önkényesség ellentéte a következetesség. Közismert szociológia tény - de elég csak körülnézni az utcán, játszótéren, sajtóban - hogy a magyar apák milyen családcentrikusak. A magyar kétszülős családok munkamegosztásában a gyermekekkel való foglakozás 29%-ban a férfi feladata, 34%-ban a nőé és további 27% -ban pedig közösen végzik. (Nagy Ildikó: A családfő intézménye - nemi szerepek a családban, 2001). Ennek fényében a társadalom alkotmányosan csak a szülői jogegyenlőséget, azaz a közös szülői felügyeletet kényszerítheti különköltözéskor a két alkalmas szülőre.

Miközben a férfi és női szülő szerepvállalása ennyire közel áll, teljes mértékben elfogadhatatlan és felesleges, hogy feljogosítsuk a bíróságot arra, hogy egy ilyen sztereotípiát kényszerítsen a jogegyenlőség tudatában gyermeket vállalókra. Ez nem állami feladat. A gyermek ellátáshoz mindkét szülőnek meg kell adni a jogot és kötelezettséget, hogy a gyermek természetbeni és pénzbeli ellátásról gondoskodjék.

3:217. § NEM KELL. (A házasság fennállásával eddig is alkotmányos konfliktusban volt.)

3:219. § [A gyermektartásdíj bírósági megállapítása]

(1) A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt.

(2) A gyermektartásdíj megállapítása során figyelembe kell venni:

a) a gyermek indokolt szükségleteit,

b) mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét,
A „figyelembevétel" nem jelent semmilyen előírást, túlkapásra ad lehetőséget, helyette javasoljuk az „arányos megállapítás" kifejezést.

c) a szülők háztartásában eltartott más - saját, mostoha, illetőleg nevelt - gyermeket,

d) a gyermek saját jövedelmét,

e) a gyermeknek, valamint reá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat.

(3) A gyermek indokolt szükségletei körébe tartoznak a megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadások. [...]

A szöveg rögzítse, hogy gyermektartásdíj havi összege egy havi rendszeres és rendkívüli tartásra vonatkozik. Nyilvánvaló, hogy az indokolt szükségletek ott merülnek fel, ahol a gyermek tartózkodik.

(4) A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének tizenöt-huszonöt százalékában kell megállapítani. Az átlagos jövedelem megállapításánál rendszerint a kötelezettnek a keresetlevél beadását megelőző egy évi összes jövedelmére figyelemmel kell lenni.

A (4)-ben szereplő adószerűen, a jövedelem 15-25%-ban meghatározott gyermektartásdíj ellentétes a (3) ponttal, hiszen ott a gyermek indokolt szükségletei fel vannak sorolva, és azok nyilvánvalóan nem növekednek a különélő szülő jövedelmével. A gyermekenkénti pl 10%-ot meghaladó tartásdíj egyébként sem indokolt,mert együttélés esetén sem jutna több.

A 3:219. § (4) többszörösen alkotmánykerülő:

  • túlzott állami beavatkozásra adna lehetőséget, a gyermekeitől külön élő szülő bruttó jövedelmének 72-79%-ba semmi beleszólása nincs, ami szolgaság (SzJA és Gyer tv. -kel való együtt hatás következtében)
  • burkoltan egyéni, alkotmányos és EU alapjogokat von el - csak azért, mert valaki férfi és gyermekeitől külön él.
  • a két jövedelemre vállalt gyermekeket az egyik szülő jövedelmére terheli, ami szabályozási eszközökkel elveszi tőle a családi élethez való jogot
  • a gondozó szülő személyes közreműködése nem vélelmezhető (nincs kötelezve) ezért mégis javadalmazás/költségtérítés járna, a különélő szülő személyes közreműködést végez (szabályozott), azért javadalmazás/költségtérítés mégsem járna (Gyer. tv)
  • sérti a férfi-női egyenlőséget, hiszen „egyenlő munkáért közel egyenlő bérből", ami adott esetben lehet12% -kal több, a különélő szülő (férfi) nem képes 3-4 fő tartási terhét viselni, ezáltal csak gyermekeinél alacsonyabb társadalmi osztályban élhet (ha jövedelmét megduplázza az osztálykülönbség akkor is fennmarad).
  • a dolgozó gondozó szülő (nő) tartási teher alól való felmentése (ezt jelenti 3:219. § (4) a gyakorlatban) csökkenti a társadalom teljes gyermekvállalási fedezeti tőkéjét (GYVFT), ami születésszám csökkenést okoz.
  • a dolgozó gondozó szülő (nő) tartási teher alól való felmentése a házasságban való gyermeknevelésnél önmagában lényegesen kedvezőbb, így válásgerjesztő (különösen, ha nincs vétkesség), a válás pedig az társadalmilag káros
  • a nettó jövedelem feletti önrendelkezési jog a jelenlegi társadalmi berendezkedésben a gazdaság alapja, így azt az állam csak a legszükségesebb esetben és mértékben korlátozhatja, különösen ha a felhasználás de facto kötetlen, beleértve a felhalmozást.

Későbbiekben további kiegészítést terjesztünk elő.

Bp.2007.XII.10.

dr. Hegedűs István
egyesületi elnök