CSJK tervezettel kapcsolatos észrevételeink

A tervezetben túl gyakori a „bíróság feljogosít" és a „bíróság dönt" kifejezés, ami hibás szemléletet tükröz. A túlzott állami beavatkozás már eddig is jelentős születésszám csökkenést eredményezett. A valóságban a feljogosítás megvonást jelent, hiszen a szülői felügyeleti jogot nem a bíróság keletkezteti, hanem a genetikai szülői kapcsolat (feltételezve a gyermek nevelésében való személyes közreműködést).

A bíró érezze a felelősségét, amikor emberi kapcsolatok felett,családi vagyonok felett rendelkezik. Ez eddig kb. 1,5 millió állampolgárt /gyermeket,apát anyát/ és kb.350 milliárd feletti vagyoni rendelkezést jelent kb. 250 bíró jogkörében. A „public service" szerepnek, az alkotmánynak és a népességi kihívásoknak csak az felelhet meg, ha a „legkisebb rossz" elvén a törvény a szülők külön költözése esetére a közös szülői felügyeletet teszi alapintézménnyé. A bíróság a gyermek idejének megosztásában indokolt esetben-kivételesen - ilyenkor is eltérhetne az egyenlőségtől (pl. az anyaság védelme a szoptatás végéig), és rögzíthetné a gyermek lakcímét a két szülőnél.

Ugyancsak elfogadhatatlanná teszi a két „egyenlőnek született" szülő közötti jogi szakadék - „különélő szülő gettó" - építését a házasság mai gyakorlata. A magyar jog - alkotmányosan vitatható módon - a „könnyű válás" intézményét védi, nincs vétkesség, a válóok de facto bemondásra értékelendő, a feltárás jelképes (megszégyenítés), az egyoldalú családfelbontás vagy a gyermek első elrejtése nem jár törvényi joghátránnyal, a családjogi hamis tanúzás ellen pedig nincs hivatalból fellépés.

Nemzetközileg elfogadott tény, hogy az egyoldalú gondozó szülő nagyobb sérelmet okozhat a gyermeknek, mint a közös szülői felügyelet, amely jelentősen csökkenti a konfliktusokat, hiszen egyik fél sem válik gyermekvállalási döntésének vagy szülőtársának jobbágyává. A közös szülői felügyelet a gyermek fejlődésére, szocializációra sokkal kedvezőbb, mintha a gyermek egyik napi szintű szülői kapcsolatát az állam 80-90%-ban felszámolná (mint most).

3:179. § [Közvetítői eljárás]

A szülői felügyeletet gyakorló szülő és a gyermekétől különélő szülő közötti megfelelő együttműködés kialakítása, a különélő szülő jogainak biztosítása érdekében a gyámhatóság - kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból - a szülők számára külön törvényben maghatározott közvetítői eljárás igénybevételét rendelheti el.

A közvetítői eljárást csak jogegyenlőség (egyidejű közös szülői felügyelet) fennállása mellett támogatjuk. Egyenlőtlen felek esetén ugyanis eredménytelen, és félő, hogy időhúzásként a gyermek-apa közötti szülői kapcsolatról való leszoktatás állami eszköztárát fogja bővíteni. A gyámhatóság feljogosítása a kötelező közvetítői eljárás elrendelésével megerősíti az eddigi gyámhivatali túlhatalmat a családok életében, ez a múlt csökevénye, NEM ÉRTÜNK VELE EGYET! / l. államhatalmi ágak elválasztásnak elve!/

3:186. § [A kapcsolattartási jog korlátozása és megvonása]

A gyámhatóság, vagy a házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a bíróság a felróható magatartást tanúsító szülő vagy más kapcsolattartásra jogosult személy kapcsolattartási jogát a gyermek érdekében korlátozhatja vagy megvonhatja.

A gyámhivatalok jelenlegi nemi megoszlása mellett /alig alkalmaznak férfiakat/ a 3:186. § „gyermek érdeke" megfogalmazás visszaélésre ad lehetőséget. Az a tapasztalat, hogy ha az női szülő gyűlöletet táplál az férfi szülő iránt, akkor a gyámhivatal a gyermek érdekére hivatkozva ugyancsak férfi/ apa/ ellenessé válik.

3:217. § [A gyermektartás módja]

(1) A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben teljesíti (gyermektartásdíj).

A 3:217. § alkotmánysértő, elavult és sérti, mivel nemi sztereotípiákhoz kötődik és megtiltja a szülők jogegyenlőségét, ami az EU gender equality (munka és családi élet összeegyeztethetősége) előírásokat.

Az önkényesség ellentéte a következetesség. Közismert szociológia tény - de elég csak körülnézni az utcán, játszótéren, sajtóban - hogy a magyar apák milyen családcentrikusak. A magyar kétszülős családok munkamegosztásában a gyermekekkel való foglakozás 29%-ban a férfi feladata, 34%-ban a nőé és további 27% -ban pedig közösen végzik. (Nagy Ildikó: A családfő intézménye - nemi szerepek a családban, 2001). Ennek fényében a társadalom alkotmányosan csak a szülői jogegyenlőséget, azaz a közös szülői felügyeletet kényszerítheti különköltözéskor a két alkalmas szülőre.

Miközben a férfi és női szülő szerepvállalása ennyire közel áll, teljes mértékben elfogadhatatlan és felesleges, hogy feljogosítsuk a bíróságot arra, hogy egy ilyen sztereotípiát kényszerítsen a jogegyenlőség tudatában gyermeket vállalókra. Ez nem állami feladat. A gyermek ellátáshoz mindkét szülőnek meg kell adni a jogot és kötelezettséget, hogy a gyermek természetbeni és pénzbeli ellátásról gondoskodjék.

3:217. § NEM KELL. (A házasság fennállásával eddig is alkotmányos konfliktusban volt.)

3:219. § [A gyermektartásdíj bírósági megállapítása]

(1) A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt.

(2) A gyermektartásdíj megállapítása során figyelembe kell venni:

a) a gyermek indokolt szükségleteit,

b) mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét,
A „figyelembevétel" nem jelent semmilyen előírást, túlkapásra ad lehetőséget, helyette javasoljuk az „arányos megállapítás" kifejezést.

c) a szülők háztartásában eltartott más - saját, mostoha, illetőleg nevelt - gyermeket,

d) a gyermek saját jövedelmét,

e) a gyermeknek, valamint reá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat.

(3) A gyermek indokolt szükségletei körébe tartoznak a megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadások. [...]

A szöveg rögzítse, hogy gyermektartásdíj havi összege egy havi rendszeres és rendkívüli tartásra vonatkozik. Nyilvánvaló, hogy az indokolt szükségletek ott merülnek fel, ahol a gyermek tartózkodik.

(4) A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének tizenöt-huszonöt százalékában kell megállapítani. Az átlagos jövedelem megállapításánál rendszerint a kötelezettnek a keresetlevél beadását megelőző egy évi összes jövedelmére figyelemmel kell lenni.

A (4)-ben szereplő adószerűen, a jövedelem 15-25%-ban meghatározott gyermektartásdíj ellentétes a (3) ponttal, hiszen ott a gyermek indokolt szükségletei fel vannak sorolva, és azok nyilvánvalóan nem növekednek a különélő szülő jövedelmével. A gyermekenkénti pl 10%-ot meghaladó tartásdíj egyébként sem indokolt,mert együttélés esetén sem jutna több.

A 3:219. § (4) többszörösen alkotmánykerülő:

• túlzott állami beavatkozásra adna lehetőséget, a gyermekeitől külön élő szülő bruttó jövedelmének 72-79%-ba semmi beleszólása nincs, ami szolgaság (SzJA és Gyer tv. -kel való együtt hatás következtében)
• burkoltan egyéni, alkotmányos és EU alapjogokat von el - csak azért, mert valaki férfi és gyermekeitől külön él.
• a két jövedelemre vállalt gyermekeket az egyik szülő jövedelmére terheli, ami szabályozási eszközökkel elveszi tőle a családi élethez való jogot
• a gondozó szülő személyes közreműködése nem vélelmezhető (nincs kötelezve) ezért mégis javadalmazás/költségtérítés járna, a különélő szülő személyes közreműködést végez (szabályozott), azért javadalmazás/költségtérítés mégsem járna (Gyer. tv)
• sérti a férfi-női egyenlőséget, hiszen „egyenlő munkáért közel egyenlő bérből", ami adott esetben lehet12% -kal több, a különélő szülő (férfi) nem képes 3-4 fő tartási terhét viselni, ezáltal csak gyermekeinél alacsonyabb társadalmi osztályban élhet (ha jövedelmét megduplázza az osztálykülönbség akkor is fennmarad).
• a dolgozó gondozó szülő (nő) tartási teher alól való felmentése (ezt jelenti 3:219. § (4) a gyakorlatban) csökkenti a társadalom teljes gyermekvállalási fedezeti tőkéjét (GYVFT), ami születésszám csökkenést okoz.
• a dolgozó gondozó szülő (nő) tartási teher alól való felmentése a házasságban való gyermeknevelésnél önmagában lényegesen kedvezőbb, így válásgerjesztő (különösen, ha nincs vétkesség), a válás pedig az társadalmilag káros
• a nettó jövedelem feletti önrendelkezési jog a jelenlegi társadalmi berendezkedésben a gazdaság alapja, így azt az állam csak a legszükségesebb esetben és mértékben korlátozhatja, különösen ha a felhasználás de facto kötetlen, beleértve a felhalmozást.

Későbbiekben további kiegészítést terjesztünk elő.

Bp.2007.XII.10.

dr. Hegedűs István
egyesületi elnök