CSJK tervezettel kapcsolatos észrevételeink

11. Az EU Emberi Jogi Dekrétuma (Római Egyezmény) kimondja,hogy a nőt és férfit egyenlő jogok illetik meg a házasságban és házasság felbontása után is. Ennek ellenére az uniós elvárásokkal harmonizáló véleményekkel szemben a CSJK tervezet elveti közös szülői felügyelet jogintézményét,ami főszabály kellene, hogy legyen, és a bíróságnak meg kell adni azt a jogot, hogy ezt elrendeljék és az állam polgárainak,hogy ezt főszabályként alkalmazzák azaz a szülők gyermekeiket közösen neveljék különélés esetén ,,mert a legtöbb esetben erre mindkét szülő alkalmas és fordított esetben kellene csak kivételesen a gyermekelhelyezésről dönteni pl. ha másik országban, másik városba költöznek a szülők„ ha nem élnek együtt, u.i. nem a gyermeküktől váltak, hanem volt feleségüktől (élettárásuktól) stb. A tervezet ellentétes az ENSZ Gyermekjogi Dekrétumával is, mert a gyermeknek is joga van minkét szülőjéhez és az állam ettől sem a szülőt, sem a gyermeket nem foszthatja meg./ Itt jegyezzük meg, hogy szerintünk a gyermek jogaival ellentétes, hogy lehetővé teszik,hogy csak az egyik szülő éljen reprodukciós jogával, míg a gyermek életéből az apa ki van zárva.!/ Kérdés egyébként tudja-e valaki, hogy az országból hány gyermeket visznek külföldre,mert nagyon sok-egyre több- ilyen jogvitás ügy van, s úgy tűnik a gyámhivatalok viszont nem állnak a helyzet magaslatán !Az apák közül változatlanul sokan kifogásolják,hogy még mindig létezik az ún. bírósági panasznap, -jóllehet egyre szélesebb jogköröket kap az ún."nép ügyvédje" hálózat-, amikor a feleség keresetét a bíróság fogalmazza,meg, kérdés hogyan biztosítja később u. e. a bíróság felek jogegyenlőségét?

12. Szerintünk a nők politikai életben ill. egyes döntési helyzetekben tapasztalható kétségtelen még fellelhető mellőzöttségét nem lehet kompenzálni azzal,hogy a családi kapcsolatokban viszont túlhatalmat adnak nekik (l. gyt. letiltás mérlegelés nélkül, a közös lakás átadása az anyának stb.)

13. A jelenlegi bontóperi- gyermekelhelyezési ügyek ismeretében teljesen téves az az elképzelés, hogy a közjegyzők mintegy kis bíróságok foglalkozzanak a házasságok élettársi kapcsolatok felbontásával. A bíróságokon kialakult már évszázadok óta a gyakorlat -ami néha vitatható is-de nem más jogintézményt kellene kitalálni,hanem olyan jogszabályi környezetet teremteni, ami biztosítja felek jogegyenlőségét. A közjegyzőnek legfeljebb ott lehet szerepe, ha a kapcsolatból nincs gyermek vagy a feleknek nincs vagyona .A peres gyakorlat u.i. azt bizonyítja,hogy az elhamarkodott, felszínes egyezségek után a felek újból a bíróságon kötnek ki, csak közöttük már sokkal súlyosabbak a konfliktusok. A családon belüli erőszakos cselekmények kiváltó okai közé tartozik az is, hogy ez a jogintézmény ennyire rendezetlen,teret enged az önkényes magatartásnak. Messzemenően ellenezzük a kötelező meditáció intézményét, mert ez alapvető emberi jogokat sért,nem minden helyzet alkalmas erre pl. gyakran van olyan helyzet, amikor azonnali intézményi beavatkozás szükséges.

14. Idejét múlt- és az Alkotmány magántulajdon védelmével kapcsolatos elveivel ellentétes- a házassági /élettársi / vagyonközösség intézmény és a legtöbb civilizált államban nincs is ilyen. Szerintünk ebből is következik,hogy a házassági vagyonjogi rész még mindig nem eléggé kidolgozott,annak ellenére hogy a szülök egymás közötti és gyermekeivel való viszonnyal sem foglakozik elég részletesen, nem foglalkozik a vagyon hasznának sorsával, indokolatlanul közös vagyon részévé próbálja tenni a különvagyon hasznát is, a vállalkozói,társas vállalkozói vagyon hasznával - veszteségeinek kezelésével sem foglalkozik eléggé tervezet,nem törődik azzal,hogy szükség lenne esetlegesen a vagyon zárlatára, ha a házas felek, élettársak stb. egymástól lopkodják a vagyont!? Az ingóságok körében a különvagyon indokolatlanul az eddigi 15 éve helyett 5 év alatt közös vagyonná válna. Álláspontunk szerint az alkotmányos alapelvekkel az férne össze hogy csak az lenne közös vagyon amit a felek minősített szerződésben ide utalnak. Itt sem indokolt a közjegyzői kényszer alkalmazása inkább a B változat, pl. ügyvédi ellenjegyzés és alternatív közokirati forma. Semmi nem indokolja,hogy a háztartásban végzett munkát a jogalkotó a betanított munkánál többre értékelje. Tarthatatlan, hogy bárkit a lakásából azonnali kártalanítás nélkül ki lehessen rakni. (l. alkotmány), ezért is van ma közel 100.000 hajléktalan apa.

15. A tervezet nem foglalkozik az élettársak, alkalmi partnerek származási pereivel, azaz apai /származási / jogaival, a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat nem foszthatja meg őket ettől a joguktól,Egyénként is érthetetlen miért van háttérbe szorítva vér szerinti szülő a nevelő /mostoha/szülőhöz képest. Nincs magyarázat arra, hogy miért maradt meg a vér szerinti /genetikai /apa hátrányos, másodlagos szerepe?

16. Nem szünteti meg a tervezet azt a kuszaságot és késlekedést, ami a kapcsolattartások szabályozásában és az erre vonatkozó jogszabályok alkalmazásában megmutatkozik,nincs helye annak,hogy a CSJK mellett újabb és újabb végrehajtási rendeletek lerontsák a törvényi kapcsolattartási kötelezettséget, mert ez óriási társadalmi feszültségeket indikál / ld. erőszakos cselekmények/, a nagyon gyakori szabályozatlanság miatti rendszeres szülők közötti konfliktus./ alkotmányos és jogalkotási alapelv,hogy az alapvető jogokat törvénynek kellene szabályozni, ezen a területen mégis alapjogokat vonnak el a végrehajtási rendeltek/ A jogegyenlőség elvét sérti pl. az is hogy a végrehajtási rendelet előírja a kötelezettnek /apának/ kell a gyermekért elmenni saját költségén a kapcsolattartásra,amikor jövedelmének 40-50 %-a le van tiltva, mert a hétvégi kapcsolattartás gyakran a távol élő szülők között a havi 20-30.000 Ft-os kiadást is eléri. Nem is beszélve arról, hogy a diákok utazási kedvezményénél nem veszik figyelembe az apához való utazást! Sajnos általános tapasztalat,hogy a gyámhivatalok nem képesek a kapcsolattartásokra vonatkozó bírói ítéletek gyors hatékony végrehajtására /sokszor külföldön könnyebb az ítéleteket végrehajtani,mint itthon/, annak ellenére, hogy a gyermeknevelésben kieső időt nem lehet bepótolni!, A gyámhivatalok kapcsolattartás szabályozási - felülvizsgálati jogkörüket meg kellene szüntetni, a végrehajtást a bíróságok kezébe kellene adni,azzal,hogy a gyh,. közreműködő lenne, érdemi szabályozási jogkör nélkül./itt is bírósági végrehajtási lapot kellene kibocsátani/.

Tarthatatlan az, hogy több éves bírósági pereskedés után a gyámhivatal különböző ürügyekkel újravizsgálja kapcsolattartásra való jogosultságot,nem gondoskodik az ítélet végrehajtásáról,itt az esetleges bizonyítási terhet is meg kellene fordítani, mint pl. a gyermektartásnál,hogy a kötelezett szülőnek kellene bizonyítani miért nem teljesített a bírósági ítéletet a kapcsolattartás vonatkozásában, nem fordítva, hogy a jogosult kell, hogy tanúkat vonultasson fel a kapcsolattartások elmaradásának bizonyítására!?

A jogosult szülő életét teljesen szétzilálja,hogy nincs semmiféle jog következménye annak, ha kötelezett a kapcsolattartásokat kénye -kedve szerint ide -oda módosítgatja. Az ítéletek érvényesülést erősen lerontja és a jogegyenlőség elvét sérti az a szabály, hogy a kapcsolattartási ítéletek, végzések nem automatikusan végrehajtandók, hanem előzetesen figyelmeztetni kell a kötelezettet a szankciókra, (?) Ezt nem a gyámhivatalnak kellene megtennie,hanem a bírósági ítéletnek kellene tartalmaznia,ha a jogalkotó a jogszabályi rendelkezés mellett olyan fontosnak tartja a külön -előzetes- figyelmeztetést. Az ezzel ellentétes jelenlegi gyakorlat és az ezen nem változtató tervezet szembe megy az Emberi Jogok Bírósága azon ítélkezési gyakorlatával, amikor felhívták a részes államok figyelmét arra /~országot kötelezték is/,hogy nemcsak meg kell alkotni a szükséges jogszabályokat, hanem legalább ilyen hatékony intézkedéseket kell tenni a végrehajtás érdekében .

Néhány éve az akkori Szociális és Családügyi Minisztérium részéről országos felmérés készült a kapcsolattartási ügyek elhúzódásáról,az eredmény lesújtó volt a minisztérium is megállapította, hogy ezek az ügyek indokolatlanul, sokszor hónapokig elhúzódnak, de sajnos eddig nem történt érdemi előrelépés az ügyintézés gyorsítása érdekében. Rendezetlen az apák és gyermekeik külföldre utazása-míg az anyák évente becsléseink szerint több ezer gyermeket visznek véglegesen külföldre-addig egy apa horvátországi nyaralásra sem viheti a gyermekét a másik szülő engedélye nélkül,amit bármikor visszavonhat. Számos probléma forrása végrehajtásban, hogy egyes rutinos anyák úgy igyekeznek -eredménnyel megakadályozni a kapcsolattartást, hogy rendszeresen váltogatják lakcímüket, vagy gyermeket másik településre jelentik be, mint ahol ténylegesen tartózkodnak.

17. A gyámhivatalok és gyámhatóságok közötti párhuzamosságokat meg kellene szüntetni azaz össze kellene őket vonni,mert nagyon gyakran egymásra mutogatnak az érdemi intézkedések helyett,közben pedig „elvész" a gyermek/és az Ő érdeke/. Általános tapasztalat,hogy családsegítő központok,gyermekjóléti szolgálatok, mint mamut-intézmények sokszor egyoldalúan beavatkoznak/ kellő felelősség nélkül / a családok életébe, amikor nem kellene, gyakran egyoldalúan az anyákat támogatják, ezt sok apa kifogásolja,növelni kellene döntéseikért a felelősséget,rendezetlen az elfogultságuk esetén az eljárás. A kapcsolattartások akadályozása esetén érdemi segítő szerepüket kellene szabályozni,ne „csak a helyiséget" biztosítsák a gyermekátadásnál hétfőtől -péntekig,amikor a gyermekátadások általában hétvégén vannak. A vonatkozó gyermekjogi egyezmények ellenére a tervezet nem foglalkozik a nagycsaládi kapcsolatokkal pl. a testvérek kapcsolattartási jogával és szülők testvérének kapcsolattartási jogaival.

18. A gyermektartásdíj megállapítására és fizetésére vonatkozó több mint 50 éves alapelveket szabályokat felül kellene vizsgálni. A jelenlegi gyermektartás burkolt asszonytartást is magába foglal, a mostani jövedelmi vagyoni viszonyok között a nők tömeges munkában állása a férfiakéhoz közeli vagy azt meghaladó jövedelme nem indokolja ennek fenntartását. Ha egyáltalán szükséges tartásdíj megállapítása/pl. külön településen élő szülők esetében/ az gyermekenként pl . a jövedelem 10 %-ánál ne legyen több .de több gyermek esetében se haladja meg lehetőleg a jövedelem 30 %-át. és egyébként sem indokolt s a kötelezettre nézve aránytalanul méltánytalan minden jövedelemre kiterjedően,%-os mértékben meghatározni a tartásdíjat, mert ez esélyt sem ad a kötelezett talpra állására, s egyébként együttélés esetén sem jutna több általában a gyermekekre a jövedelem 30 %-ánál, hanem ezt fix összegben kellene megállapítani,ma már nincs olyan infláció, ami a %-os marasztalást indokolná. Más uniós országokban ismeretlen gyakorlat, hogy a tartásdíj fizetés révén másodrangú állampolgári sorba taszítsák a férfiak százezreit. Meg kell szüntetni az előzetes jövedelemletiltást, ha valaki önként fizet,mert így még egy mosógépet sem vehet magának, nemhogy egy lakást. Ezzel az intézkedéssel az állam újratermeli a hajléktalanokat.

Itt is megemlítjük,hogy rendezetlen a két külön háztartásban élő anya perbeli jogállása, ha csak egyik indított tartásdíj pert, nem elfogadható,hogy pl. az apával együtt élő gyermeket megillető kedvezményeket beszámítják a különélő gyermeknek járó tartásdíjba is. A nagykorú gyermek és a fizető szülő jogait sérti, hogy a tartásdíjat nem a jogosult szavazóképes,cselekvőképes „gyermek" kapja, hanem az anyja. A gyermektartásdíjat egyébként elkülönített számlán kellene tartani és a felhasználó elszámoltatását lehetővé tenni. Ha az állam fontosnak tartja -helyesen -pl. a gyermeknevelési támogatás elszámoltathatóságát- akkor ezt biztosítani kellene a tartásdíj esetében is, megszüntetve így a gyakran tapasztalható pazarlást a nagyobb összegű tartásdíjaknál és az indokolatlan jövedelem felhalmozást az anya esetében. Érthetetlen a ragaszkodás azon 50-es évekbeli gyermektartásdíj fizetési gyakorlathoz, hogy az apának az egy hónapos nyári szünetben is fizetnie kell a tartásdíjat, amikor a gyermekek végig vele vannak. A tervezet ezekkel a gyakorlati élet által felvetett problémákkal nem foglalkozik. Nincs biztosítva továbbá a méhmagzat érdekeinek védelme pl. tartásdíj megállapítás esetén.