Béke porainkra- Miért halnak fiatalon a magyar férfiak?

szerző: Buzna
Viktor, 2015. augusztus 15., szombat 14:55, frissítve: szombat 19:04Magyar Nemzet Magazin

Kettős elvárásrendszer – így hívja a
tudomány a férfiakra nehezedő, többoldalú társadalmi nyomást. A hagyományos
férfiszerepek leértékelődésével a „ház urának” egyszerre kell felvennie a
versenyt a kenyérkereső anyával, és mindinkább kivennie a részét az otthoni
tennivalókból is. A szakértők véleménye megoszlik a helyzet súlyát illetően,
sokan azonban e jelenség számlájára írják, hogy egyre több férfi egyre korábban
adja fel a harcot.

Amióta Görögországban tombol a gazdasági
válság, időről időre megjelennek a lakosságot sújtó öngyilkossági hullámról
szóló hírek. Bár a két jelenség közötti kapcsolatot a szkeptikusok hajlamosak
hangzatos sajtólózungnak titulálni, egy idén februárban megjelent kutatás
bebizonyította, hogy helytálló a görög közvélekedés, mely szerint az állandó
bizonytalanság és kilátástalanság egyenes arányban áll az öngyilkossági
statisztikák rohamos romlásával. Ez önmagában nem is meglepő. Az öngyilkosok
nemek szerinti megoszlása annál inkább.

A folyamatot vizsgáló, a Pennsylvania
Egyetemen létrehozott kutatócsoport többek között kimutatta, hogy a recesszió
kezdete óta harmincöt százalékkal többen vetettek önkezűleg véget életüknek.
Különösen érintett ebben Kréta, ahol a többi tartományhoz képest is magas az
öngyilkosok száma, s köztük kiemelkedően sok a férfi. Az irákliói
orvostudományi egyetem 2013-as adatai elárulják, hogy az esetek 88 százalékát
az erősebbik nem teszi ki. Az Agonasz tisz Kritisz című krétai napilap szerint
ennek az az oka, hogy a szigetlakók különösen erős identitással rendelkeznek,
és kultúrájuk, értékeik tekintetében a görögöknél is érzékenyebbek. A lap
véleménycikke ezért közvetlen kapcsolatot feltételez a gazdasági válság, a
Krétán erősen élő hagyományos férfiszerepek és az öngyilkossági statisztikák
között.

A becsület hiányából eredő szégyen

„A hagyománytisztelő helyi közösségekben
élő férfiak között ugrott meg drasztikusan az öngyilkosok száma, hiszen ott
érvényesül erősebben a becsület mint érték s az annak hiányából eredő szégyen”
– fogalmaz a cikk szerzője, Manuszosz C. Daszkalakisz. Szerinte a
hagyománytisztelő krétai férfi büszke, problémáit nem illendő éreztetnie
családjával, barátaival. Így lettek a válság tragikus áldozatai a jellemzően
mezőgazdaságból élő helyi emberek, az egyszerű családapák.

Összevetve azonban a görög és a magyar
férfiak túlélési esélyeit, nem lehet kétségünk afelől, hogy hazánkban a
férfibüszkeség csorbulásánál is sokkal súlyosabb gondok vannak. Míg a
leggyászosabb 2011-es évben is „mindössze” 477 görög állampolgár végzett
magával, hazánkban évről évre ezreket, főként férfiakat ragad el a
kilátástalanság. A Központi Statisztikai Hivatal összeállítása szerint 2011-ben
itthon 2422 ember halt meg „szándékos önártalom” következtében, közülük 1847-en
férfiak voltak. A legutóbbi, 2013-ból ismert adatok szerint 1588 magyar férfi
és 505 nő végzett magával.

A leghatékonyabb gyilkos

A statisztikai hivatal az öngyilkosság
mellett további nyolc, természetes halálokot vizsgált. Ezek közül kettőben –
heveny szívizomleállásban, illetve agyérbetegségekben – hal meg több nő, mint
férfi, a további hat a férfiakra nézve jelent nagyobb veszélyt. Mind közül a
rák magasan a leghatékonyabb gyilkos. Két évvel ezelőtt közel tizennyolcezer
férfi társunkat vitte el a betegség (a nők között is kiemelkedően magas, 14 680
vonatkozó haláleset történt), ráadásul e statisztika csökkenést sem mutat, évek
óta kitartóan stagnál. Beszédes, hogy az alkoholfogyasztásra is visszavezethető
májbetegségek arányaiban nyílik a nemek közötti olló: 2013-ban 2391 férfi és
933 nő halt meg ilyen panaszokkal. Hasonló folyamatok rajzolódnak ki előttünk,
ha a születéskor várható átlagos élettartamot vizsgáljuk. A javuló statisztikák
mellett a férfiak továbbra is hat évvel vannak a nők mögött: előbbiek várhatóan
72, utóbbiak 78 évet élnek. Az átlagéletkort illetően négyéves az erősebbik nem
lemaradása, a férfiaknál ez negyven, míg a nőknél negyvennégy év.

Amióta világ a világ, a férfiak korábban
halnak. Nem meglepő, hogy a jelenség háttere régóta áll a tudományos kutatások
középpontjában. Kimutathatóak biológiai és környezeti tényezők. Egy nő
biológiailag is „fegyelmezettebb”, nem hagyja hátra könnyen utódját, míg a
férfiak tesztoszteronhormonja több mint húsz gént kapcsol be, ezek elősegítik a
szív- és keringési betegségek keletkezését. A klasszikus társadalmi okok közt
szerepelnek a háborúk, s az egészségtelen táplálkozási szokásaink is
közrejátszanak.

Feministák és frusztrált férfiak

Egyre népszerűbb a magyarázat, mely
szerint éppen a hagyományos férfiszerepek elvesztésére s nem mellesleg a női
emancipációs mozgalmakból eredő hátrányos megkülönböztetésre vezethető vissza a
korai férfihalálozás. Ezt a nézetet leghangosabban a Férfiak Jogaiért Mozgalom
(Men’s Rigths Movement) képviseli. Bár a nemzetközi szerveződés gyökerei az
1970-es évekre nyúlnak vissza, a férfiemancipációért folyó küzdelem leginkább a
világháló segítségével nőtte ki magát, ezért jelenleg is kevéssé szervezetten,
inkább online fórumok formájában létezik. Nem csak ez áll azonban amögött, hogy
a feministák frusztrált férfiakat tömörítő, mérgező természetű csoportnak
tartják képviselőiket. Tavaly májusban hat embert gyilkolt meg egy ámokfutó, a
brit Elliot Rodger. A huszonkét éves férfi kapcsolatban állt a mozgalommal,
gyűlölettől fűtött búcsúüzenetet tett közzé a Hang a férfiakért (Voice for Men)
néven működő, radikális hangvételű portál fórumán. Ebben a The Week magazin
szerint olvasóitól úgy búcsúzott, hogy végezni fog „minden romlott, beképzelt
szőke ribanccal”.

– Nem vagyunk nőellenesek – hangsúlyozza
megkeresésünkre Hegedűs István ügyvéd, az Elvált Apák Érdekvédelmi
Egyesületének vezetője. A szervezet a rendszerváltás óta képviseli hazánkban az
apák és gyermekeik érdekeit a különválás után, vállalva a nemzetközi
férfiemancipációs mozgalmak követeléseinek jelentős részét is. Hegedűs
szavaiból kiderül, hogy Magyarországon a férfijogok, különösen az alapjogok
terén sok tennivaló akad továbbra is. Céljuk, hogy a szülők jogait egyenlően
kezeljék a jogalkotásban és a bírói gyakorlatban, legyen végre általános a
közös szülői felügyeleti jog, illetve hogy az apák és gyermekeik
kapcsolattartásának akadályozása se maradjon következmények nélkül. Utóbbi
Hegedűs István szerint annyira gyakori, hogy emiatt már országos vizsgálatot is
kezdeményeztek az Emberi Erőforrások Minisztériumánál.

Nincs egyenjogúság?

– Magyarországon az ötvenes években
elkezdődött a férfiak jogainak korlátozása, s ennek rendezése évtizedekig
húzódott – mondja Hegedűs, s hozzáteszi, a kérdés máig nem oldódott meg
teljesen. Bár az utóbbi huszonöt évben érezhetően javult az apák helyzete, az
érdekvédő szerint egyenjogúságról még mindig nem beszélhetünk.

– Továbbra is ritka, hogy egy válóper
közös felügyeleti jogot megítélő bírói döntéssel záruljon, pedig ez mára már a
skandináv és egyes nyugat-európai államban, sőt Szlovákiában is elfogadott
gyakorlattá vált – folytatja Hegedűs, akinek az a tapasztalata, hogy a
válópereken még mindig küzdeni kell az apák alapvető jogaiért, így a
kiegyensúlyozott kapcsolattartási jogokért is.

Mindez pedig azért nehéz, mert az
eljárások, határozatok, ítéletek során még mindig nehezen érvényesül a
jogegyenlőség, s a társadalomban beálló változások is a nőket hozzák kedvezőbb
helyzetbe. Hegedűs István szerint jelentősen megnehezíti a férfiak, különösen
az apák dolgát, hogy családfenntartó pozíciójukat háttérbe szorítva a nők
tömegével jelentek meg a munkaerőpiacon, kényszerből nehéz fizikai munkát
igénylő munkakörökben is.

Harcba szálltak a nők

– A nők harcba szálltak a vezető
beosztású állásokért, ezáltal a férfiakra különösen nagy nyomás nehezedik –
véli Hegedűs, aki szerint ezt a terhet kiegészíti, hogy noha a férfiak már a
családban is aktívvá váltak, a feminista mozgalmak ezt nem ismerik fel – és el.

– A feministák azt a negyven évvel
ezelőtti képet erőltetik a közvéleményre, amely szerint otthon minden munkát a
nőnek kell elvégeznie, pedig ez már régóta nincs így – mondja a férfiérdekvédő.
Míg a női egyenjogúság hívei a hagyományos női-férfi magatartás- és
viselkedésminták eltüntetéséért küzdenek, szerinte éppen arra lenne szükség,
hogy azok ne vesszenek el, inkább a bevált anya- és apaszerepek felé történjen
elmozdulás. Ezt megfelelő családpolitikával elő is lehetne segíteni,
Magyarországon azonban az erre irányuló szociális támogatások állandóan
változnak, mögöttük nincs széles körű politikai konszenzus.

A magyar férfiak érdekeit is képviselő családpolitika hiánya azért is
sajnálatos, mert egy 2011-ben a KSH Népességtudományi Intézete által közölt
tanulmány már figyelmeztetett az erősebb nemre nehezedő kettős társadalmi
nyomásra. Az Ellentmondó elvárások között elnevezésű kutatás azt vizsgálta,
hogy a hazai közvélemény mely szerepeket várja el inkább a férfiaktól. Két
karakter megítélését célozta a kérdéssor: a kenyérkereső férfi, vagyis a
döntően családja biztonságáért, a szükséges jövedelem megteremtéséért dolgozó
apa, illetve a család életében aktív, a gyermeknevelési feladatokat ellátó
modern típus állt a kutatás középpontjában.

Kettős elvárásrendszer

A közvélemény a férfiakkal szemben
egyfajta kettős elvárásrendszert fogalmaz meg: egyidejűleg tartja szükségesnek
a hagyományos kenyérkereső szerep betöltését, ugyanakkor részvételét is a
gyermeknevelésben – foglalja össze a kutatás eredményeit a tanulmány. A
megkérdezettek fele ötvözné a hagyományos és a modern szerepeket. Hetvenkét
százalékuk véli úgy, hogy a férfi legfontosabb feladata a pénzkeresés, ettől
azonban csak tíz százalékkal marad el azok aránya, akik szerint szabad idejében
inkább a családnak, mint a többletjövedelem szerzésének kellene időt
szentelnie. A KSH tanulmánya arra is rámutat, hogy bár a közvélemény elvárása
heterogén, alapjaiban mégis a hagyományos családszerep dominál, a kenyérkereső
férfi képe beivódott a magyar társadalomba. Van összefüggés az iskolázottság és
a vállalt családi értékek között is: az alacsonyabb végzettségűek a
kenyérkereső, míg a képzettebbek a családcentrikus férfi ideálját részesítik
előnyben.

Ez persze nem pusztán magyarországi
jelenség. Az Economist júniusban arról közölt terjedelmes esszét, hogy a
klasszikus értékeknek megfelelni vágyó férfiak milyen nehézségekkel néznek
szembe. A Hányódó férfiak (Men adrift) című cikkében a brit hetilap arról ír,
hogy az egykeresős családmodell követői a kevéssé iskolázottak soraiból
kerülnek ki, alacsonyabb jövedelmük miatt azonban éppen ők nem tudnak e
karakter elvárásainak megfelelni. Ezek a – többségükben az amerikai, brit ipart
egykor kiszolgáló, ma állástalan – munkások most segélyeken tengődnek, így
képtelenek megfelelni a saját magukkal szemben támasztott elvárásoknak. Tovább
nehezíti helyzetüket a női emancipáció. A cikk szerint a fogamzásgátlás
elterjedésével a nők a karrierjükhöz kezdték igazítani a gyerekvállalást, így
sokuknak, miután teherbe estek, már nincs is szükségük a férj további
támogatására.

Több nő, magasabb árbevétel

– Ezekre a kutatásokra hivatkozva szokás
megemlíteni, hogy a férfiak alacsonyabb várható élettartama a kettős nyomásra
vezethető vissza. Valójában a nemek közötti társadalmi egyenlőtlenségeknek
továbbra is a nők az elszenvedői – állítja megkeresésünkre Déri András
szociológus, az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának oktatója. Elmondja, a családon
belüli erőszak elszenvedői továbbra is a nők, de a foglalkozási szegregáció is
őket érinti negatívan. A hagyományosan nők által dominált szakmák,
tudományterületek ugyanis alacsonyabban értékeltek a munkaerőpiacon, miközben
az ilyen területekre lépő férfiak gyorsabb előmenetelre számíthatnak.

– Nagyvállalatoknál végzett kutatások
kimutatták, hogy ott, ahol több nő van döntéshozói pozícióban, magasabbak az
árbevételek – mondja Déri, miután arról kérdezzük, jó-e, hogy a munkaerőpiacon
tömegesen jelennek meg a nők. A szociológus szerint azzal, hogy a hagyományos
családszerepek megváltoznak, a férfiak is jobban járhatnak, a családban
betöltött státusukat illetően ugyanis őket is több lehetőség illeti meg,
például nem „nézik ki” a több gondoskodó munkát végző férfit.

– Ilyen a skandináv szociális
rendszerekben bevezetett apakvóta, ennek köszönhetően a gyerek születése után
hosszabb szabadság illeti meg őket – mondja Déri. Szerinte nem válik a gyerek
kárára, hogy a hagyományos családszerepek kevésbé kőbe vésettek. – Változik a
világ, változnak a minták is – mondja –, ráadásul az esetek többségében a gyerek
tanulhat a nagyszüleitől is. Déri szerint a nyugati világban elindult
folyamatok összességében jó irányba mutatnak, hiszen a nemek közötti viszonyok
az egyenlőség felé indultak el.

A „wellness-szexualitás” korszakát éljük

Nem osztja ezt az optimista jövőképet
Tamási Erzsébet, az Országos Kriminológiai Intézet főmunkatársa. A kutató
szerint a „wellness-szexualitás” korszakát éljük, ahol a gyerek és a család
érdekei háttérbe szorultak.

– A hagyományos férfiszerepek nem változtak, a környezet viszont annál többet –
mondja a kriminológus. Szerinte az aktuális divattól függetlenül a férfinak
mindig ugyanaz a feladata: eltartani, védelmezni a családját, illetve apaként
is helytállnia. A kétkeresős családmodell elterjedésével azonban megváltozott a
nők szerepe, a munkaerőpiacon harcba szálltak a férfiak státusaiért, miközben
biológiailag továbbra is a gyerekszülés maradt az alapvető funkciójuk. Ennek
következtében a fiúgyermekek identitászavarral küzdenek, a hagyományos
családszerepek elmosódásával ugyanis eltűntek a férfivá és apává válás
másolható mintái.

– A férfi életének természetszerűen
három részből kell állnia – folytatja Tamási Erzsébet. – Aktívnak kell lennie,
hogy elvégzett munkája révén képessé váljon családja eltartására, ezt közben
állandó verseny kíséri, amelyhez pedig erő és bátorság szükséges. A
kriminológus szerint a maszkulinitás harmadik összetevője a szexualitás – ez
abból fakad, hogy az anyával ellentétben az apa nem bizonyosodhat meg arról, az
utód valóban általa jött-e világra. – Ha a férfiidentitás három összetevője
közül valamelyik sérül, az deviáns viselkedéshez vezethet – állítja a szakember
–, az összetevők ugyanis ilyenkor eltolódnak. Megfigyelhető, hogy míg egy
passzivitásra kényszerülő férfi a bűnözésben akarhat bizonyítani, a szexuális
problémákkal küzdő gyakran a hatalom iránt érez erősebb vágyat.

Szintén problémát jelent a szakember
szerint, hogy a férfiaknak nincs lehetőségük bejárni a hagyományos fejlődési
szakaszokat. A nők első párkeresési fázisukban az erőt és az aktivitást figyelik,
míg a férj keresésekor már erősödnek az egzisztenciális igényeik is. A
potenciális apa kiválasztásánál pedig, akár a külsőségek helyett, a gyengéd és
gondoskodó férfira lesz nagyobb igényük. – Amióta azonban a férj viszonylag
egyszerűen lecserélhető lett a válással, a nők egyszerre várják el a férfiaktól
a három fejlődési szakaszt – összegzi Tamási Erzsébet. – Ezzel pedig a férfiak
természetesen nem tudnak mit kezdeni.

Hogyan tette tönkre a technológia a
férfinemet?

A megváltozott családmodellekből eredő
problémákat tárgyalja új könyvében a hetvenes évek börtönkísérleteiről
elhíresült szociálpszichológus, Philip George Zimbardo és társszerzője, Nikita
D. Coulombe is. „A kikapcsolt férfi: hogyan tette tönkre a technológia a
férfinemet?” címet viselő kutatásban a szerzőpáros arra figyelmeztet, hogy a
fiatal férfiak képtelenek beilleszkedni a társadalomba, ami nem utolsósorban a
magánéletükben nyújtott teljesítményükre és munkájukra is kihat. A hagyományos
családmodellekkel elveszett értékek, a családfő tekintélyének hiánya miatt
egyre több a válás, ami az egészséges minta nélkül maradó fiúgyermekeken
csapódik le. Képtelenek kezelni a való világ kihívásait, ezért a virtuális
világba menekülnek – ott pedig már várja őket az igényeikre szabott internetes pornó
és a videojátékok széles választéka. A Zimbardo által bemutatott statisztikák
magukért beszélnek: Kanadában harminc százalékkal nagyobb eséllyel a fiúk
buknak ki az iskolából, lány diáktársaiknál tíz százalékkal kevesebben
szereznek érettségit s diplomát.

Az önbizalomért megdolgozni

– Az önbizalomért csak az adott napon
lehet megdolgozni – ezt már Csernus Imre pszichiáter mondja lapunknak. Az orvos
újabb szemponttal bővíti a férfiakra jellemző, társadalmi szerepükkel
kapcsolatos elbizonytalanodás lehetséges okait: a szülők felelősségét emeli ki,
akik gyakran rossz mintát mutatnak gyermekeiknek. – Azáltal, hogy megoldják a
gyerek problémáját, saját önbizalmukat erősítik, miközben ő elkényelmesedik,
önzővé válik, és menekülni fog az érzelmi konfliktusok elől – mondja Csernus,
aki szerint ebből az következik, hogy a fiatalok nem mernek felelősséget
vállalni, kitolódik a felnőtté válás életkora. Tipikus következménye ennek a
mamahotel-jelenség: világszerte egyre nő azoknak a fiataloknak a száma, akik
még harmincas éveikre sem teremtenek saját otthont, inkább szüleik nyakán
maradnak.

Csernus szerint lány társaiknál rosszabb
helyzetben vannak a fiúgyerekek. Őket ugyanis már a kezdetekkor a
racionalitásra nevelik, ezzel pedig érzelmi intelligenciájuk elbutul. – Nem
mindegy, hogy valaki élete során képes lesz-e megélni a vele történő élményeket
– magyarázza a pszichiáter. – Az érzelmi intelligencia segít feldolgozni a jó
és a rossz élményeinket, így hátrahagyjuk a leplezett félelmeinket. Ez pedig
nemcsak ahhoz kell, hogy képessé váljunk úrrá lenni problémáinkon, hanem segít
elhárítani a manipulatív csapdákat is, amelyeknek felállításában hagyományosan
a nők jeleskednek.

A társadalom egészére nézve Csernus
szerint az lenne a megoldás, ha már az óvodások mentálhigiénés foglalkozásokon
vennének részt. Az érzelmi intelligencia s az azzal járó felismerések ugyanis
tanulhatóak.

– A fogyasztói társadalmak természetébe azonban nem illik olyan
oktatáspolitika, amely a befolyásolás hatékonyságát csökkenti – véli a
pszichiáter. – Ahogy a fogyasztás, úgy a mentális krízis is fokozódni fog.
Ennek kísérőtünetei a fiatalok korai szexuális kiégése, az egyre növekvő
droghasználat. Sőt: a pszichoszomatikus tünetek – a stresszbetegségek, a rák,
illetve a korai halálozás – is terjedni fognak a jövőben.