FÉRFIAKÉ VAGY A NŐKÉ A VILÁG? FÉRFIJOGI/EMANCIPÁCIÓS/ MOZGALMAK
  • : Function ereg() is deprecated in /web/kreatorweb/elvaltapak.hu/sites/all/modules/paging/paging.module on line 106.
  • : preg_replace(): The /e modifier is deprecated, use preg_replace_callback instead in /web/kreatorweb/elvaltapak.hu/includes/unicode.inc on line 311.
  • : preg_replace(): The /e modifier is deprecated, use preg_replace_callback instead in /web/kreatorweb/elvaltapak.hu/includes/unicode.inc on line 311.

FÉRFIAKÉ VAGY A NŐKÉ A VILÁG? FÉRFIJOGI/EMANCIPÁCIÓS/ MOZGALMAK

ELLE MAN TENDENCIA

Túl sokáig dominálták a férfiak a világot,tönkre is tették, a Föld mostani szomorú állapotáértőket terheli a felelősség.

És a nőkkel is cudarul bánnak,elnyomják őket, szolgasorban tartják, kizsákmányolják,nem engedik tanulni, karriert építeni, kibontakozni.

Kevesebb férfi- és több női energiára lenneszükség a világban, stb. – jól ismert mondatokezek. És még az a férfi is, akinek egyébként teljesentiszta a lelkiismerete, elgondolkodik, hogy vajon ténylegszemélyében felelős mindezen rosszért – csak azért, mertférfi.  

Magába néz, és keresi azokat a rejtett, öntudatlan struktúrákat, amelyeken keresztül például a nőket elnyomja.

És ha enged a ránehezedő nyomásnak, meghasonlik:

elhiszi, hogy minden, amit gondol, rosszul gondolja,amit hisz, rosszul hiszi, még az álmai és a vágyai is rosszak – és nem mer többé férfiként viselkedni.

Ám vannak már, akik vissza szeretnék adni a férfiaknak az önbecsülésüket, és bebizonyítani, hogy az igazi

férfias értékekre nagyon nagy szüksége van az erősen elnőiesedett világnak, ahol – a ma uralkodó nézettel szemben – a valódi férfiasság a legnagyobb hiánycikk.

„A Voice For Menben azért dolgozunk,hogy véget vessünk a harcnak férfiak és nők között, és

befejeződjön a férfiak és fiúk zaklatása”a Andrea Dworkin nagyhatású és közismert

amerikai feminista aktivista 1987-ben Intercourse

címmel könyvet írt, amiben azt fejtegeti, hogy a heteroszexuális aktus egy férfi és egy nő között a patriarchális hatalmi viszonyok kifejeződése.

Ebből következően pedig minden – nemcsak egyik vagy másik fajtája, hanem minden – szexuális aktus férfi és

nő között valójában nemi erőszak. A férfi ak vágya valójában a nő feletti uralom vágya, és ezért eredendően rossz. Dworkin szavai mind mai napig itt visszhangoznak közöttünk, és

egyre több követőre találnak a hivatalos állami és politikai körökben egyaránt, főként a nyugati országokban.

Így történhetett meg az az eset a közelmúltban, amikor 6,600 fontos kártérítést ítéltek meg az általa elszenvedett lelki sérülésekért annak a 37 éves, név szerint meg nem nevezett londoni nőnek, aki maga kezdeményezett szexet egy egyenruhás rendőrrel, a mindenhol arccal és névvel szerepeltetett

James Formbyval.

A rendőrt az eset után kirúgták, és eljárás indult ellene „közhivatalt betöltő személy által elkövetett nem helyénvaló viselkedés”miatt. A nő pedig beperelte a rendőrséget azt állítva,a történtek miatt terápiára szorul. A nő az ittas-kártyával állt elő: keresetében azt állította, túl részeg volt ahhoz, hogy

a beleegyezését adhatta volna – ahhoz az aktushoz, amit ő kezdeményezett, és ő is hajtott végre a rendőrön.


SZERVEZETT FÉRFIÜLDÖZÉS

A nyugati országokban egyre szaporodó hamis nemierőszak-vádakra hegyezték ki mondanivalójukat

a „Ne te légy az a lány!” akció kiagyalói. A poszterkampány tavaly nyáron indult, válaszul azokra a feminista poszterekre, amelyek szintén a nemi erőszak témájára hívták fel a figyelmet, de homlokegyenest ellenkező megközelítésből.

A „Don’t Be That Guy!”, „Ne te légy az a srác!” a férfi aknak üzente, hogy ha anő, akivel aktust kezdeményeznek, túl illuminált állapotban van, az nemi erőszaknak számít.

A plakátok egyikén egy öntudatlan lány fekszik a kanapén, alatta a felirat: „Csak mert nem mond nemet, nem jelenti azt, hogy igent mondott.” A „Ne te légy az a lány!” kampány eredetileg a Men’s Rights Edmonton, egy kanadai férfi jogi szervezet ötlete volt. Mivel a plakátok hatalmas médiavisszhangot

váltottak ki, más férfi jogi csoportok is csatlakoztak az akcióhoz, így az amerikai Paul Elam vezette A Voice For

Men is.

A szlogenből internetes mém lett, sorra születtek az újabb és újabb jelmondatok: „Ne te légy az a hazudós feminista!”„Ne te légy az a bigott!”, „Ne te légy az a hercegnő!”. Bármilyen meglepően hangzik, a férfi jogi mozgalmak ma a legdinamikusabban terjeszkedő civil jogi szervezetek a világ

nyugati felén.

Ha beütjük a Google-ba az MRM (Men’s Rights Movement) kifejezést, megdöbbentő mennyiségűtalálatot kapunk.  A legnagyobb hatású és legambiciózusabb Férfi párti szervezet azonban egyértelműen az AVFM,

a Voice For Men, amelynek az „Együttérzést a férfi aknakés fiúknak” alcím alatt futó portálját több mint félmillióan keresik fel havonta. Az oldalnak nem mellesleg több női szerkesztője és kiváló női újságírója van. Ez az a weboldal, amelyet a legtöbbet idézik a férfi jogi mozgalom aktivistáivilágszerte, és amely a legnagyobb indulatot váltja ki a feminista bloggerekből.

A Voice For Men másik érdekessége, hogy van egy magyar származású vezető tisztségviselője is: a Szabadkáról kilencéves korában a családjával Kanadába emigrált Vinczer Attila, aki aktivistaigazgató az AVFM-ben, civilben pedig éremverdéje van. Telefonbeszélgetésünk alatt Vinczer hosszan sorolja, milyen sérelmek érik a fi ait és őt a tolerancia fellegváraként ismert Kanadában. „Az iskolákban a fiúknak már nem lehet fiúkként viselkedniük. A tizenkét éves fiamra egy nevetséges és ártatlan dolog miatt hívott rendőrt az iskola igazgatónője, miközben a fi am egy barátjával hülyéskedett.

Ma intézményes és szervezett férfi üldözés folyik, a feminizmus pedig hatalmas üzletté vált. Amerikában az

állami pályázatokra benevező vállalkozónők 10% előnnyel indulnak csak azért, mert nők. A válás szintén hatalmas biznisz,Amerikában évente 50 milliárd dollárt, Kanadában 5 milliárdot

jelent. Itt, Kanadában tömegével kapnak meg állami állásokat nők, ha megvan a tudásuk hozzá, ha nincs,

csak azért, hogy ugyannyi nőnek legyen állami pozíciója, mint férfinak.

Az AVFM-ben azért dolgozunk, hogy véget vessünk a harcnak a férfiak és nők között, és befejeződjön

a férfi ak és fi úk zaklatása.”

ELLENKULTÚRA

A modern férfi jogi mozgalmak már a hetvenes évek elején megjelentek.

A „férfi ak felszabadítását” célul tűző kezdeményezések kétségbe vonják azt a ma evidenciaként kezelt állítást, miszerint a férfiak –kivétel nélkül, és pusztán azért, mert férfi ak – privilegizálthelyet foglalnak el a társadalomban, nagyobb a hatalmuk, és előnyt élveznek a nőkkel szemben. A pro-férfi csoportok jellemzően azokra a területekre fókuszálnak, ahol a férfi ak hátrányos megkülönböztetést kényszerülnek elszenvedni:

válásnál, gyermekelhelyezésnél, szülői jogok odaítélésénél, abortusz esetében, és a hamis erőszak- és pedofíliavádaknál.

A „férfi jog” kifejezés az amerikai Putnam’s Magazine-ban szerepelt először, 1856-ban, és az akkor frissen megjelent nőjogi mozgalmak kritikáját értették már ekkor is elsősorbanrajta. A két világháború között Ausztria volt a férfi jogi mozgalmak központja, lévén három, egymáshoz lazánkapcsolódó szervezet is működött az országban. A modern férfi jogi mozgalmak ma azt az álláspontot képviselik, hogya feminizmus túllőtt eredeti célján, és a nők szűk csoportjának lobbiérdekeit szolgálja, akiket az vezérel, hogy jogtalan előnyökhöz jussanak, másrészt hogy bosszút álljanak a férfiakon. Ebből következően ma már a férfi ak azok, akiket nemi diszkrimináció sújt, s akik kirekesztés áldozatai. Ma a férfiak az elnyomottak, akiket megakadályoznak abban,hogy szabadon megélhessék önmagukat, mert a nőmozgalmak sikerének köszönhetően a társadalom elnőiesedett, és a nőies viselkedést tekintjük az egyetlen ésszerű, elfogadható és követendő normának, és ezt kérjük számon a

férfi akon is.

És hiába teljesítenek jobban egy állásinterjún, a munkát végül nem kapják meg a sok helyen bevezetett női kvóta miatt – csak azért, mert férfi ak. Lucian Valsan, az AVFM európai rádióadása, a Voice of

Europe igazgatója ellenkultúraként határozza meg szervezetüktevékenységét. Tisztában van vele, hogy rövid távon nincs esélyük a feminizmus agresszív térhódításával szemben, de azt mondja, ők nem pár

éves távlatokban gondolkodnak. „A feministáknak is majdnem ötven évükbe került, amíg elérték a női választójogot.

Majd eltelt másik ötven év, és mára kormány-és európai uniós szinten hangoztatott, hivatalos és egyeduralkodó propaganda lett belőle. Hosszú távon azonban a feminizmus nem tud életben maradni,

mert minden totalitárius rendszer közös

sajátossága, hogy idővel felfalja önmagát. Ez történt a kommunizmussal is. Egyre többen ébrednek rá, hogy a feminizmus csúsztatásokra és hazugságokra épít, és semmi köze az egyenlő jogokhoz. Azt remélem, hogy a mostkétéves unokahúgom már egy igazságosabb,

kevésbé feminista világban nő majd fel. Ha csak havonta egy embernek nyitjuk fel a szemét a feminizmus

hazugságaival kapcsolatban, én már azzal is elégedett vagyok.”

A magyar Férfi hang antifeminista portál két évvel ezelőtt indult, és eddig közel harminc szerző publikált rajta. Alig akad azonban közöttük néhány, aki nem nicknévvel jegyzi írásait. Csuzi Attila, a lap alapítója a maga részéről tökéletesen megérti, miért ódzkodnak kollégái közül sokan attól,hogy a véleményüket saját nevükkel vállalják az oldalon. „Olyan férfi gyűlölő szellem uralkodik ma a sajtóban és a közbeszédben, hogy ha valaki a feminista szólammal ellentétes álláspontot képvisel, az biztosan számíthat támadásokra.

A feminizmust kritizáló férfi ra ma egy pillanat alatt rásütik a hímsoviniszta nőgyűlölő bélyegét. Miközben

mi nagyon is el tudnánk képzelni egy pozitív nőmozgalmat,és hangsúlyozzuk, hogy nem vagyunk nőellenesek.

Nekünk csak a férfi gyűlölő, kombattáns feminizmusból lett elegünk” – mondja Csuzi, és hozzáteszi, egyikük

mögött sem kell különleges férfi sorsot keresni. A társadalomtudatosság és az igazságérzet vezérli őket, nem pedig a nőkkel szemben elszenvedett személyes sérelmeik.

BEVENNI A PIROS PIRULÁT

A „bevettem a piros pirulát” kifejezést a Huffnágel Pista néven író bloggertől hallom először, akinek természetesen nem ez a valódi neve. Amikor a Mátrixban Neo beveszi apiros pirulát, akkor döbben rá, hogy a világ, amelyet addig valódinak hitt, puszta illúzió. A férfi jogi mozgalmak  aktivistái szabadságharcosként tekintenek magukra, akik végre elkezdték a világot olyannak látni, amilyen, nem pedig olyannak, ahogyan a feminista propaganda lefesti.

Huffnágelnek Esther Vilar Az idomított férfi című könyve volt a piros pirula, ami még a főiskolán került a kezébe.

Majd amikor Németországba költözött, németül is folyton ebből idézett a társaságában előforduló nőknek.

Huffnágel nem férfi jogi aktivistának, hanem MGTOW-nak (ejtsd: migtáu) valljamagát. A MGTOW világnézet is egyre nagyobb népszerűségnek örvend a világon, és szó szerint annyit tesz: a maga útját járó férfi (Men Going Their Own Way). Ha úgy tetszik, a migtáuk férfi szeparatisták, akik a nőkről való teljes lemondást, a tőlük való elszakadást hirdetik.

Azt mondják, a feminizmus úgy átmosta mára a nők agyát, hogy a „túlárazott, mihaszna, modern nő”-re ez a

legértelmesebb válasz.

A migtáuk abban különböznek a férfi jogi aktivistáktól, hogy szerintük az aktivistákat alapvetően az optimizmusuk vezérli.

Az aktivisták abban reménykednek, hogy ha felhívják a figyelmet a feminizmus ártalmas tevékenységére, a katasztrófa,azaz a nyugati típusú társadalmak összeomlása még elkerülhető. Az aktivisták tárgyalni próbálnak a nőkkel,Huffnágelnek azonban nincsenek illúziói a férfi ak és nők közötti harc végkimenetelét illetően. „A nemek harca az utolsó stádiumába lépett, a nők nyerésre állnak. Nincs kétségemafelől, hogy idővel megszavazzák majd a női kvótát,Orbán Viktor /helyett/ nő lesz, és minden hatalom a nők kezébe kerül.

Mindez be fog következni, de abban is biztos vagyok,hogy soha a történelem folyamán a nők még nem voltak

olyan boldogtalanok, mint most.”

Ma a férfiak az elnyomottak, akiket megakadályoznak abban, hogy szabadonmegélhessékönmagukat, mert a társadalom elnőiesedett

Huffnágel örül, hogy megtalálta magának a migtáut, és a nőmentes életmódján a közeljövőben nem szándékozik

változtatni.


NAGYBETŰS FÉRFI

Bedő Imre huszonkétezer tagot számláló, egyelőre még csak az interneten működő közössége, a Férfi ak Klubja

nagybetűvel írja a Férfi t a mozgalom weboldalán és a közösségi oldalakon. Bedő boldog családapa és sikeres üzletember,aki nem örül, ha az általa indított mozgalmat férfi jogi szervezetnek tekintenék. A céljai nemesek: az értékeiket fontosnak tartó férfi ak közösségeként, az egyéni igyekezeten túl, olyan közös példát akar felmutatni, amelynek vonzásában egyre többen vállalják majd az építő erények képviseletét.

„Közgazdászként alapvetően az érdekel, mit tehetnénk, hogy a világ jobb legyen. És akárhonnan közelítek is a témához, végül mindig a klasszikus férfi értékeknél és azok hiányánal kötök ki. A tettrekészség, a cselekvőképesség, a felelősségvállalás vagy a döntésképesség hiánya ma nemcsak a férfiak párkapcsolatában és családi életében okoz problémákat, de a munkahelyük megtartását is veszélyezteti.

Attól a férfitól, aki harmincéves korában is gyerekként él és viselkedik, nehezen lehet elvárni, hogy családot alapít,felelős döntéseket hoz, és felállítja azokat a hosszú távú életstratégiákat, amelyek mentén a családja működni fog.”

Bedő szerint ugyanazok a férfi értékek érvényesek ma is, amelyek a mamutvadászok idejében, legfeljebb másként

kell használni őket. „A bőrünkből nem tudunk kibújni, és nem is kell. Azt a kört, hogy a férfi ak változzanak meg, éstegyék magukévá a nőies értékeket, már lefutották Amerikában, és nem vezetett sehová. Nem lettek a férfiak ettől se boldogabbak, se a nőknek nem tetszenek jobban így, hogy empatikusabbak, kerekebbek és puhábbak lettek.”

A Férfiak Klubja azt a férfias utat keresi, ami megfelel a kor kihívásainak. Első lépésben a férfi ak önbizalmát, önbecsülését és önértékelését kellene szerintük megemelni azzal, hogy ismét presztízst adunk a férfias értékeknek.

„Mi nem egy férfi -érdekvédelmi szervezet, nem aktivisták,nem harcosok vagyunk, hanem egyszerűen csak férfiként tesszük a dolgunkat. Az ideológiai csatározást meghagyjuk másnak. Nem foglalkozunk azzal, kinek mikortól van szavazati joga, vagy hogy bűnös volt-e Éva, amikor evett a fáról. Ebben a témában már pro és kontra is tanulmányok tömkelegei születtek, s ezek a viták beszivárogtak a párkapcsolatokba,a családok mindennapjaiba is. Én arra biztatok mindenkit, hogy hagyjuk meg az ideológiai vitákat másoknak, mi pedig forduljunk magunk felé, és kezdjük elvégre tenni a dolgunkat. Összefogva a nőkkel, mert a nők is keresik az megoldást és az összefogást.”


DR. TAMÁSI ERZSÉBET KRIMINOLÓGUS,
FÉRFIKUTATÓ:

A mai társadalom démonizálja a férfit” miért éppen most jelentek meg a férfi jogimozgalmak, és mekkora esélyük van a talpon maradásra? Ki a felelős a férfiak és nők közötti viszony elmérgesedéséért? Miben keresendőek a rossz viszony okai?

A férfijogi mozgalmak képviselői szerint ma nincs jog előtti egyenlőség, mert a bíróságok a nőknek kedveznek válásnál, gyermekelhelyezésnél vagy bűncselekmény esetén a büntetés kiszabásakor. Azt is állítják, hogy mindezt a feminizmusnak köszönhetjük. Ezt támasztják alá a témával kapcsolatos kutatások?

A jelenlegi helyzet levezethető a társadalmi folyamatokból anélkül, hogy a feminizmust bele kellene keverni. A párkapcsolatok alapja mára nem az utódnemzéslett, hanem a rekreatív szex. Az pedig, hogy a szexből szabadidős tevékenység lett, átrendezett az életünkben mindent.

Hogyan befolyásolhatja a törvény előtti egyenlőséget a szexuális forradalom?

Az antibébi-tabletta feltalálása ugyan megszüntetett jó néhány, szexualitással kapcsolatos társadalmi tabut, meghagyott azonban hármat. Az első a női szexualitás védelme. A nő szexualitása mindig érték volt, amióta azonban egy egész iparág épül rá, még inkább az lett. A másik tabu a gyerek védelme.

A gyerekek helyzete alapvetően megváltozott a társadalomban, ráadásul egyre kevesebb van belőlük, ezért egyre inkább védjük őket.

A harmadik tabu pedig a homoszexualitás.

Hol van a helye ebben az új modellben a heteroszexuális férfinak? Az új konstrukcióban a férfira nincs szükség. A korábbi felállásban, amikor a hosszú távú párkapcsolat célja az utódnemzés volt, a két fél szerződést kötött,

és kölcsönösen szükségük volt a másikra. Hogy jó vagy rossz volt ez az egyezség, arról lehet vitatkozni, őket pedig senki nem kérdezte, tetszik-e nekik vagy sem. Mindenesetre létezett férfi és nő között egyfajta

egyensúly. Ez mára felbomlott, a szerződésből kiszállt a nő, és azt mondta, nincs szüksége többé a férfira.

Mostantól ő mondja meg, mikor és kivel akar, vagy akar-e egyáltalán gyereket.

De utódot továbbra sem egyszerű egy keresetből nevelni. A férj szerepét ezért váltotta fel az állam. Sok nő ma az állammal vállal gyereket, a férfi ból pedig zavaró tényező lett. A férfi ragaszkodik a hagyományos szerepéhez, mert neki más nincs. És ezért jelenik meg az áldozatparadigma,miszerint a nő áldozat: ő dolgozik többet, ő keres

kevesebbet, övé a házimunka, az ő gondja a gyerek. Az áldozat mellé pedig mindig szükség van valakire, akit

hibáztatni lehet. Vagyis szerződő felek szövetségéből elkövető-áldozat viszony lett. A modern társadalom démonizálja a férfit, erőszakos elkövetőként állítja be.

És ebben nincs szerepe a feminizmusnak?

Ha valaki nem az egész képet nézi, könnyen hiheti, hogy ez a feminizmusnak köszönhető. A félreértés

abból adódik, hogy a feministák a leghangosabbak, és ők fordítják leginkább hasznukra ezt a rendszert. A feministák már mindent elértek, egy dolgot nem: a hatalmat.

A női kvóta már itt toporog az ajtó előtt. A kvóta azért nem működik, mert a nők nem akarják. Ebben az egyensúly nélküli helyzetben minden szereplő érzi, hogy valami nagyon nincs rendben, senki nem érzi jól magát a bőrében.

Ráadásul ennek a rendszernek a legnagyobb vesztese a gyerek, és ez mindenkit boldogtalanná tesz.

Vissza kellene térni a korábbi egyensúlyi állapothoz?

Folyton ezzel a kérdéssel találom szembe magam, amikor azzal vádolnak, hogy vissza akarom a nőket küldeni a konyhába. Soha nem mondtam ilyet. A kérdés az, találunk-e új típusú egyensúlyt a két nem között, ami megfelela mai viszonyoknak. Mert ha nem találjuk meg, azért mindannyian nagy árat fogunk fizetni.

Ami azt illeti, már fi zetjük is.

Mit gondol, miért éppen most jelentek meg a világ különböző pontjain a férfijogi mozgalmak? Miért nem tíz vagy húsz évvel ezelőtt?

Mert szükség van egy kritikus tömegre ahhoz, hogy egy társadalmi probléma láthatóvá váljon. A feminizmus

eddig azért hangzott fenyegetőnek, mert nem volt ellensúlya, csak azt a hangot lehetett hallani. A feminista

propagandát már mindenki unja, ők maguk is unják mára saját szövegüket, de a támogatást erre kapják. A férfi jogimozgalmak tevékenysége akkor válik majd izgalmassá, amikor elkezdenek pénzt elnyerni az eddig monopolhelyzetben levő feminista szervezetek orra elől. Mert most az a helyzet, hogy itt áll például az asztalomon egy uniós anyag arról, hogyan kell 2014-ben nemek közötti egyenlőséget

teremteni. És bármilyen hosszú a szöveg, egy olyan tanulmány nem szerepel benne, ami a férfiakról szólna.

A férfikutatás hol tart ma?

A férfi kutatás első hulláma kimondottan pro-feminista  volt. Vagyis olyan új típusú férfi t akartak az íróasztal mellett megalkotni, amilyen a nőknek tetszene. Ez a pelenkázó apuka, aki otthon marad a gyerekkel, átadja magát azérzelmeinek, és fele-felézik a házimunkában. Ez a svéd modell.

Csakhogy a svédeknél van a legtöbb alkoholista és öngyilkos férfi . Arról nem beszélve, hogy a svéd az egyik leginkább szegregált társadalom a munka szempontjából. Vagyis amikor a nők és a férfi ak szabadon választhatnak munkát, akkor a nők a nőies, a férfi ak pedig a férfias foglalkozást választják. Megjelent tehát egy új irányzat a férfi kutatásban,ami most erősödik, és ami antifeminista ugyan, mert a feminizmust szexistának tartja, ugyanakkor abszolút nem nőellenes. Ez azonban megint csupánegy ideológiai háborúhoz vezet, ésnem sül ki belőle semmi értelmes. Mert a férfiak alapvetően a nőkhöz akarnak tartozni, nem egymáshoz, ráadásul ők

jobban is akarják ma a családot, mint a nők.

Akkor mit gondol, mi következik most?

Eljön az a pont, amikor a nők fognak harcolni azért, hogy a férfiak férfiak lehessenek.

Az ugyanis semmiképpen nem tartható állapot, hogy a tavaly novemberben rendezett nőkonferencián nyitásként

az a mondat jelent meg a falon egy férfi kutatót idézve, miszerint a mai világ a bunkó macsók világa.

Ma előszeretettel festik le úgy a patologikus vagy kriminális férfiviselkedést, mintha az lenne az átlagos férfi viselkedése.

És sokan rájöttek, hogy ha ezt szajkózzák, abból könynyebb karriert csinálni, mint valódi teljesítményt letenni

az asztalra. A feminizmus törzsi dolog: nem az számít, hogy én személy szerint jól végzem-e a munkámat, és

napi hány órát dolgozom, hanem hogy mennyit dolgoznak „a nők”. Márpedig jóval egyszerűbb törzsi szinten

követelőzni, mondván, „ide nekünk a kvótát, hogy én bekerüljek”.

Mit gondol, miért nem vállalják sokan a nevüket a férfijogi aktivisták közül?

Mert a feminizmus kínos helyzetbe hozta a férfiakat, amiből csak rosszul jöhetnek ki. Ha csendben maradnak

ELLENKULTÚRA

Amikor a két nem tagjai valóban szabadon választhatnak munkát, akkor a nők nőies, a férfiak pedig férfias foglalkozások mellett döntenek akkor is csorba esik a férfiúi méltóságukon, ha pedig megszólalnak, akkor könnyen rájuk süthetik a bélyeget, hogy köpködő, macsó, nőverő bunkók. Egyértelmű, hogy a nőknek kell felemelni a hangjukat. Nekik kell megmozdulni a férfiakért.

És mi a helyzet a büntetésekkel? Valóban a nőknek kedveznek ma a büntetőbíróságok?

A jog nem akar, és nem is tud beavatkozni a nemek közötti, egyensúly nélküli helyzetbe. Az, hogy a nők kevesebb büntetést kapnak ugyanazért a bűncselekményért, átlagban mindenképpen igaz. Majdnem három évvel kapnak kevesebbet. De mondok egy példát. Fiatalkorú lányok által elkövetett csecsemőgyilkosságokat vizsgáltam, és azt találtam, hogy ha az elkövető alapvetően rendes lány volt, akivel előtte nem volt semmi gond, ő csak felfüggesztettet kapott. Az a lány azonban, aki keményen fiúzott, és már korábban is rengeteg probléma volt vele, ő letöltendőt kapott. Magyarán, amikor a bíró mérlegel, valójában a női szerepet védi, és ennek semmi köze a feminizmushoz.

Aszerint dönt, hogy az elkövető viselkedése mennyire van összhangban a nemi szerepével.

Máshol is megfigyelhető ez a különbségtétel?

Munkahelyi vezetők megítélésekor a férfiaknak és a nőknek is nagyon rossz a véleményük arról a női vezetőről,

aki férfiasan viselkedik. Azt a női vezetőt azonban, aki nőiesen viselkedik a munkahelyén, sem a férfi , sem a női

beosztottai nem tartják jó vezetőnek, és nem veszik komolyan.

Ez az a helyzet, amiből a nő nem tud jól kijönni.

A férfijogi mozgalmak megjelenését jó hírnek tartja? A férfi aknak szükségük van olyan helyekre, ahol egymás

között lehetnek. A nagy női jelenléttel elvettük a férfi aktól a lehetőséget, hogy megtanulják, hogyan kell egymás között viselkedniük. Ma a férfi ak többnyire úgy viselkednek, ahogyan mi, nők elvárjuk tőlük. Ha a férfi nak fotózás a hobbija, akkor a nő is megtanul fotózni, és előbb-utóbb versengeni kezdenek, melyikük csinálja jobban. És a nő megy a férfi val pecázni és meccsre, és mindenhová. Pedig ezeknek a tevékenységeknek sokszor éppen az lenne az egyik alapvető funkciójuk, hogy a férfi ak egymás között, nő nélkül lehessenek. A nők azért nem értik ennek fontosságát, mert ők állandóan egymás között vannak. De ha valaki holnaptól megtiltaná nekik, hogy együtt legyenek, azonnal megértenék ennek a jelentőségét.

ORAVECZ ÉVA CSILLA